XI. SMARAGDTABLA – A tértől való szabadulás kulcsa

 

Hallgassd szavam:
tanítom a ciklus bölcsességét és Fényét;
tanítom, hogyan kergesd el a sötétséget,
tanítom, hogyan borítsd fénybe életed.
Keresd, hogy arra az útra léphess
mely az örök életre Napként vezet.
Kerüld meg a sötétség fátylát.
Légy Fénnyé a világban.
Légy a Fény edénye,
irányítsd figyelmed az űr Napjára.
Emeld fel tekinteted a Kozmoszra, a Fényre,
Szóld a Templomlakó szavát.
Oly dallam az, mely a Fényt lehozza.

 

images (1)
Énekeld a szabadság dalát.
Énekelj lelkeddel.
Teremtsd meg a nagy rezgést,
mely az Egésszel egyesít.
Egyesülj a kozmosszal,
legyél a Fénnyel egy.
Legyél a Rend útja,
a törvényé ebben a világban.
Fényed a Nagy Fény,
mely a test árnyékán áthatol.
Felül kell emelkedj a sötéten
mielőtt a Fénnyel egyesülsz.
A sötétség árnyai körülvesznek.
Az élet megtölt áramával.
De tudd, hogy fel kell szállnod
testedből a téged körülvevő síkokhoz,
mik egyek veled.
Nézz körül.
Lásd saját fényed tükröződését.
Igen, még a sötétben is
saját fényed keresztülhatol a fátylon.
A bölcsességet keresd mindig.
Ne hagyd, hogy tested illúziót tápláljon.
Haladj a fény hullámának útján, és
kerüld a sötétlő utat.
A bölcsesség tartós, a mindenség kezdetétől létezik,
pontosan azóta, hogy a káoszból az úton található törvény által
a harmónia keletkezett.
Halld a bölcsességet.
Hallgasd a hangot, mely a múltról szól
Igen, elfeledett bölcsességről szólok
mely a múltban rejtőzik,
elveszetten a körülvevő köd sötétjében.
Tudd meg, hogy te vagy minden dolog vége.
Ennek tudása elveszett, mikor az ember
megbéklyózva a sötétség rabságába került.
Hosszú-hosszú ideje megszabadítottam testemet,
Szabadon vándoroltam az éteren át
körberepültem az angyalokat, melyek az embert rabságban tartották.
Tudd, hogy szellem vagy,
A Test semmi, a Lélek Minden.
Ne hagyd, hogy tested által béklyóba kerüljön a Minden.
Szabadulj el a sötétből, és vándorolj a világosságban.
Légy szabad.
Légy igazi fény mely egy a Fénnyel.
Amikor majd a sötétség béklyóitól megszabadulsz,
és a térben a fény egyik Napjaként közlekedsz
tudd, hogy a tér nem határtalan,
hanem angyalok és görbületek határolják.
Tudd, hogy minden mi létezik
az eljövendő még nagyobb dolgok megnyilvánulása.
Az anyag folyékony és mint áramlat halad
alakját változtatva.
Minden időben létezett a tudás;
sohasem változott, bár a sötétség ráborult;
sohasem veszett el, bár elfelejtették.
Tudd meg, hogy a térben, melyben lakozol vannak más terek,
épp oly hatalmasok mint tied;
összefonódnak anyagi világod lényegével,
bár maguk is különállók.
Egykor, a rég elfeledett múltban
Én, Thoth, megnyitottam a kaput,
és más terekbe hatoltam,
az ott rejlő titkok számomra feltárulkoztak.
Az anyag mélyén sok titok rejlik.
Az egybekötött dimenziók száma
kilenc, a tér ciklusainak száma ugyanennyi.
A tudatnak kilenc a kiterjedése,
és kilenc világ van a világokban.
Igen, Kilenc ura van a ciklusoknak
melyek lentről és fentről jönnek el.
A teret rejtett terek töltik ki,
mert a teret az idő osztja meg.
Találd meg a kulcsot a tér-időhöz,
és kinyílik általa a kapu.
Tudd azt is,
hogy a tér-időn túl van az eszmélet.
És ha erről mit
sem sejtenél, attól még ez
így volt és így lesz ezután is.
A benned található világok kulcsát
egyedül magadban leled.
Mert az ember a titok kapuja,
és a kulcs is egyben.
Keresd a körben.
Használd a Szót, amit adok.
Nyisd meg magadban a kaput, és biztosan életre találsz.
Most csak hiszed, hogy élsz, de életed halál.
Míg tetteidhez kötődsz nincs számodra élet.
A lélek szabad a tértől, és méltóságteljes a létezése.
Minden más kötél és lánc, melyektől
el kell szabadulnod.
Ne gondold, hogy az ember a földön született
még akkor sem, ha földi lény.
Az ember fényszülte szellem.
De tudás nélkül szabaddá nem lesz sose.
Sötétség hálózza be, és sötétség béklyói szorítják le lelkét.
Ám a kereső remélhet szabadulást.
Árnyékok vetülnek testedről.
A sötétség megtölti a teret.
Sugározz emberi lélek.
Töltsd meg a tér sötétjét.
Napja vagy a Nagy Fénynek.
Emlékezz erre és megszabadulsz.
Ne időzz az árnyékban.
Lendülj el a sötétből.
Engedd lelkedbe a Fényt, Nap szülöttje.
A fény győzelmétől eltelten,
szabadon a sötétség rabigájától,
Lélek vagy, mely egyesül a Fénnyel.
Te vagy a kulcsa minden bölcsességnek.
Benned minden idő és tér.
Ne élj a sötétség fogságában.
Szabadítsd meg fényed az éjszakától.
„Nagy Fény, mely eltöltőd a Kozmoszt,
áramolj teljességgel az emberhez.
Készíts testéből lámpást, amely
kiolthatatlan.”
Hosszú ideje annak, hogy bölcsességet
vettem magamhoz, oly tudást,
mely az ember számára ismeretlen.
Messze a múlt tereibe utaztam az idő kezdetére.
Újabb és újabb tudást szereztem.
Úgy találtam, hogy a jövő tartja kezében
a kulcsot az összegyűjtött bölcsességhez.
Az Ámen ti termeibe alászálltam,
hogy még nagyobb tudáshoz jussak én.
A ciklusok Uraitól útmutatást kértem
az összegyűjtött bölcsességhez.
Azt kérdeztem tőlük:
„Hol van a Mindenség Forrása?”
A feleletet egy hatalmas hang adta,
a KILENCNEK hangja:
„Szabadítsd meg lelked testedtől és jöjj velem a fényre.”
Testemtől elszabadultán szálltam mint lángoló pernye az
[éjszakában.
Az Urak előtt megálltam, és az élet tüzében megfürödtem.
Megragadott akkor egy ember számára ismeretlen erő.
A tereken keresztül a szakadékokba kerültem,
ahol nem járt még ember.
Láttam a Rendet amint a káoszból
az éjszaka angyalai által alakot ölt.
Láttam a Rendből születő Fényt.
Hallottam a Fény hangját.
Láttam a szakadékok lángját,
a rendet mely a Káoszból pattant elő.
Láttam az éltet adó fényt.
Aztán szólt a hang:
„Halld és értsd,
a láng minden dolog forrása,
magában hord mindent.
Fényt kibocsátó Rend a Szó
és a Szóból lesz az Élet
és minden mi létező.”
Majd így szólt ismét a hang:
„A benned levő élet a Szó.
Találd meg magadban az életet,
és erőd legyen használni a Szót.”
Hosszan néztem a fénylángot,
mely a tűz lényegéből tör elő,
megtudtam ekkor, hogy az élet Rend,
és az ember egy a tűzzel.
Testembe visszaszálltam.
És ismét a Kilenc előtt álltam,
Hallgattam a ciklusok hangját,
mely erőteljesen rezgett felém:
„Tudd meg, Thoth, hogy az Élet nem más mint a Tűz Szava,
Az életerő mit keresel nem más mint a világban égő Szó.
Keresd a Szóhoz vezető ösvényt
és az erő biztosan a tied lesz.”
Aztán a Kilencnek ezt mondtam:
„Uram, mutasd nekem az ösvényt,
mely a bölcsességhez vezet.
Mutasd meg a Szóhoz vezető utat.”
Felelete így hangzott:
„A Rendben találod az utat, vagy nem látod,
hogy a Szó a káoszból szűrődik elő?
Hogy a Fény a tűzből áramlik?
Keresd meg életedben a rendnélkülit,
rendezd és hozd egyensúlyba.
Ha érzelmeid káoszát egyensúlyba hoztad
élteden rend honol.
A káoszból származó Rend elhozza neked a Forrás
Szavát, és a ciklusok ereje véreddé válik,
lelked pedig erőssé a korokon át.
Így leszel a Forrás tökéletes Napjává.”
Meghallgattam a hangot
és mélyen szívembe ágyaztam.
Mindig a rendet kerestem, mely a Szóhoz elvezet.
Tudd, hogy az ki eléri örökké a Rendben él.
Mert a rendnélküliségben
a Szó használhatatlan.
Fogadd meg szavam, ember fia
és tedd életeddé.
Hódítsd meg a rendnélkülit
és így a Szóval eggyé válsz.
Feszítsd meg erőd,
hogy fényt nyerj életutadon.
Keresd az egységet a Nap-állapottal.
Próbálj a mindent kizáró fénnyé válni.
Tartsd gondolatod a Fény és az emberi test egységén.
Tudd, hogy minden mi Káoszból Fénybe születik,
nem inas mint a Rendnek hordozója.