Ti küldtétek – A sorsom én vagyok

 

Mindenki egy meghatározott sorssal és céllal született le ebbe a földi világba. Van egy út, amin végig kéne menni. Csak kevesen értik meg ittlétük valódi okát. A legtöbb ember „vakságban” éli le egész életét anélkül, hogy tudatában lenne annak miért született meg és mi is a valódi célja létének. Ki is Ő valójában! Ki vagy Te valójában?

Azt tudom, hogy egy ember vagy a sok közül, de az csak a külcsín. Az csak a látszat. És belül mi van? Belül ott vagy Te, aki a testeben élsz. A valódi éned, a lelked.

000

Az, hogy minden mindennel kapcsolatban van, sokak számára nem újdonság. Testen belül és azon kívül is megtalálható ez a szabad szemmel láthatatlan kötelék, ami mindent behálózva köti össze a világmindenség összes létformáit. A véleményem az, hogy a fizikai világban, érzékszervekkel érzékelhető dolgok, csak 3-4 %-a a teljes valóságnak. Dolgok alatt a létező összes létformát és megnyilvánulást értem, ami valaha is teremtődött. Mindent és mindenkit. Az a néhány százalék, amit fel tudunk fogni érzékszerveink által, nagyon kevés. Az emberek legtöbbje úgy hiszi, hogy amit nem lát és nem hall, az nem is létezik. A kutyasíp hangját sem halljuk, mégis szól, mert az állat velünk ellentétben érzékeli és reagál rá. Nem feltétlen szabad elfogadnunk azt, amit mások értelmeznek a világból, mert nincs arra garancia, hogy az igaz is. Mindenkinek a saját életútját kell bejárnia, érzékelésére és megérzéseire hagyatkozva, figyelve az élet nyújtotta jelekre! Aki nem tudatosan él, csak „sodródik a mások keltette hullámokon”, nem fog fejlődni. Nem tudja végigjárni saját életútját, mert mindig a mások által előírt, és kénye-kedve szerint elgondolt úton fog haladni, ami nem lehet a sajátja. Nem kell megfelelni senki számára sem! Magadnak kell megfelelned. Aki nem elégedett a sorsával, csak egy dolgot tehet.

Üljön le, és komolyan gondolja végig, hogy hol tart most! Mik történtek ami miatt ide jutott?

Ismerős és elcsépelt mondás: „Ha valami nem megy, nem kell erőltetni.” De csak kevesen tartják  be, pedig igaz ez mindenre (párkapcsolat, munka, életút vagy bármi más).

Mindenki a saját sorsának kovácsa? Igen. A sorsom én vagyok!

 

Emberi kapcsolatok és rezgések.

 

Minden ember más és más frekvencián létezik, ezért nem lehetnek tökéletesen azonos   hullámhosszon, csak nagyon közelin egymáshoz. Bizonyos esetekben a személyek, bár ismerik egymást, de sosem alakul ki köztük bensőségesebb viszony, mert rezgéseik egymástól távolabb vannak. De az is előfordulhat, hogy olyan ember kerül hozzád közelebb az életedben akivel korábban semmilyen kapcsolatod sem volt, most meg egészen megértitek egymást. És ez fordítva is igaz.

Valószínűleg ahogy változunk úgy változnak lelkünk rezgései is.

Jó vagy rossz irányba, feljebb vagy lejjebb, egymáshoz közelebb vagy távolabb.

Van, akivel megmarad a távolság örökre és sosem kerülsz közel hozzá, és olyanok is akiktől idővel eltávolodsz, pedig korábban jóban voltatok.

Minden attól függ, hogy milyen messze (vagy közel) rezeg egymáshoz a lelketek. Hogy mennyire vagytok „egymásra hangolva”.

Vagyis milyen hullámhosszon léteztek. Amint két ember megismeri egymást, rögtön elindul köztük egy láthatatlan folyamat, ami alapvetően igyekszik összehangolni őket. Bizonyos idő elteltével, a két fél, elkezdhet egy ponton hasonulni a másikhoz. (Átvehetik egymás beszéd stílusát, vagy felismerhetnek hasonló életciklust a másik félben.) Attól függően értik majd meg egymást és lesznek esetleg későbbi ismerősök, barátok, szeretők vagy szerelmek, hogy milyen közel van kettejük lelkének frekvenciája.  Viszont, ha két ember lelkének rezgése távolabb van, de mindketten akarják a közeledést a másik felé, akkor a szabad akaratuknak köszönhetően megváltoztathatják lelkük frekvenciáját és vágyuk teljesülhet. Vagyis a természetes folyamatokba beleszólhatnak akaratuknál fogva. Mivel sorsuk szerint nem kerültek volna közel egymáshoz ez azt jelenti, hogy saját maguk alakították sorsuk egy részét és idővel eldől majd, hogy a sors és az élet valóban egymásnak szánta e őket.

A gond abból van mindig, ha csak az egyik fél akar közeledni, de a másik nem. Ilyenkor az akaró erőszakkal húzza (hajlítja) magához a nem akaró fél lelkének rezgését. Ez nem tartható fent, mert egy ember nem írhatja át más ember sorsát helyette.

Mindenki csak önmaga rezgését változtathatja meg a szabad döntés (akarat) által. Nem lehet más helyett dönteni, mert az már nem lenne a saját döntése (akarata).

És mivel nem a saját döntése, nem is lehet az ő sorsa amit más, helyette szánt neki.

Vagyis amint engedik, ki fog onnan lépni, de rosszabb esetben a halálát is okozhatja, ha nem engedik a lelkét útjára (sorsára).

Ezért van az, hogy ami nem a te utad, azon nem tudsz járni!

Bármiről is legyen szó.

Figyelj a jelekre – mindegy mi az -, mielőtt tovább erőlteted azt amit, vagy akit eddig!

A vonzás törvénye alapján mindenki életében előfordul, hogy hasonló embereket tudhat magához közel, ezért ezt nem is kell erőltetni. Ha valaki távolodni kezd tőled, engedd el, mert nem ok nélkül teszi. Véletlenek soha nem voltak, minden okkal történik!

 

Tudat és változás.

 

Az ember igazán, csak a belső megérzésre hagyatkozhat. Sokszor nem is tud másban bízni, mert ember embernek farkasa. Kevés az igaz ember, aki nem csak a maga gesztenyéjét kapargatja. Az emberek nagy része még nem áll készen (és egy részük nem is fog) arra, hogy változtassanak egy jobb világ felé. Pontosan azért nem, mert el kéne hagyni a megszokott dolgokat (pénz, kőolaj, atomenergia, vegyszerek stb.) amire képtelenek, mert így éltek mindig is és el sem tudnák képzelni az életüket ezek nélkül. Ők tovább járják a „fejlődés iskoláját” és újra leszületnek majd, hogy ismét lehetőséget kapva a változtatásra, felül emelkedhessenek végre saját korlátaikon gondolkodásuk megváltoztatásával. Csak is ez hozhat olyan dolgokat, amik eltörölhetik a különbséget az emberek között. Vagyis: amíg milliók nyomorognak, addig ezrek pöffeszkednek elkölthetetlen mennyiségű pénzben. Szinte minden attól a kis papírdarabtól függ amit pénznek nevezünk. Pedig van föld a lábunk alatt, hogy élelmet termeljünk és legyen mit enni. De azt lassan már büntetik aki termel magának, mert akik irányítják ezt a világot azoknak a szemében bűn, ha nem tőlük veszed drága pénzért a mérget (génkezelt E betűs szemetet amit a boltokban élelem gyanánt kapni) és bűn, ha gondolkozol! Ha így haladunk tovább, akkor meg fog szűnni az egyén és csak “lelketlen szolga robotok” lesznek ezen a bolygón az emberek, akiknek ha azt mondják: szar, akkor lemerül és meg sem kérdezi, hogy miért. Az emberek egy része belefáradt már ebbe a hazug és gyarló világba. Nem lehet már őket megvezetni, mert tudatuk kiszélesedett és tudják, hogy hazudnak nekik. Mert érzik! Háborúval nem lehet békét teremteni! Soha nem is lehetett. A béke a boldogság egyik virága ami a szeretet földjén terem. Erre van az embereknek szüksége. Szeretetre. És ez az, amit mindig is megvontak tőlük! Mély altatásban és félelemben tartották idáig őket. Félsz az újabb terhektől (adóktól, járványtól, munkahely elvesztésétől, betegségtől stb.) A félelemben tartásnál sosem volt jobb eszköz arra, hogy az embereket alacsony rezgésszinten (tudati szinten) tarthassák és ezáltal irányíthassák.

De ennek vége! Egyre többen vannak, akik követik a változást és magasabb tudati szintre emelkednek.

Tovább kell lépned és ezt magad kell megtedd! Csak egy emberen kell segíts és az Te magad vagy! Ha ezt megteszed, és megteszi más is, akkor emelkedhetünk felül önmagunk korlátain és ezen a gyűlöletes világon! A tudat lesz az ami ezt a világot majd előbbre viszi és felemeli. Az emberek tudata. A Te tudatod.

 

A fogyasztói társadalom és annak vége.

 

Sajnos ebben a felgyorsult világban egyre kevesebb idejük maradt az embereknek a másik emberre. Sokan a tárgyakat szeretik és az embertársaikat használják, pedig fordítva kéne ennek lenni.

Rengeteg felesleges dolgot készítenek amikre nincs is szükség, csak azért, hogy Te vegyél! Költsd a pénzed minden nap, mert akkor vagy jó fogyasztó egy fogyasztói társadalomban. Ha évente veszel hűtőt az jó. Ha csak húsz évente az nem jó, mert akkor miből élnek meg a hűtőgép gyártók húsz évig? Ezért van az, hogy régen még volt minőség és elég volt húsz évente hűtőt cserélni, manapság meg úgy gyártják őket tudatosan, hogy gyárilag selejtes legyen (még a drágább is), vagy ha bír is valamennyit akkor se sokat bírjon. De igaz ez szinte bármire amit ember tervez embernek. Kivételek persze mindig akadnak, de többségében nem az a mérvadó. Ez a vásárlási késztetés amit egyre erőszakosabban „tolnak le a torkunkon” mára már a végletekig fel lett fokozva. Nem tudsz megnézni egy videót vagy elolvasni egy cikket sem anélkül, hogy előtte végig ne nézessenek veled valamilyen reklámot. De az esti filmet is csak több megszakítással tudod megnézni, amiben a reklámidő már szinte hosszabb is mint a film egy adott része. Ez az őrült módon való erőltetés már nem fokozható egy ponton túl! A fogyasztás (vásárlás) nem hajszolható a végtelenségig, és a rendszer össze fog omlani! Ha megmaradtak volna a gyártók egy adott elévülési szintnél (a hűtős példánál maradva, mondjuk tíz évente kellene csupán cserélni) és nem gyengítik a minőséget szándékosan és kapzsi módon a nullára, akkor megmaradhatott volna ez a fogyasztói társadalom még jó ideig. Mivel véletlenek nincsenek, csak azt jelentheti ez a fajta végbe menő hajszolás, hogy tovább kell lépnünk és el kell hagynunk a megszokott rendszert.

A Föld egy új korszakba lépett és ez változással jár. A rajta lévő összes létformának követni kell a változást vele!

Az emberek ugyan vakságban vannak tartva rabszolgaként, de van amit nem tudnak elrejteni előlük. Mert érzik! Az út ami ki van jelölve csak egy irányba haladhat. Nem lehet róla letérni.

Az ember spirituális és mentális hatalommal bír, de ez a legtöbbünknél nem teljesedik ki sosem. El van fojtva. Az emberiség elért egy korszak végéhez és tovább kell lépnie.

És ez a lépés pillanata! Most kell lépni! Tárd ki az elméd és emeld fel a lábad! Döntened már korábban kellett, de lépned most kell. Már nincs idő arra, hogy tétlenkedj és habozz!

Az idő lejárt. Ennek a nyomorú világnak hamarosan vége lesz már!

Csak szedd össze magad és lépj. Ne a keserű múlton tépelődj. Azzal már nem lehet mit kezdeni. Abból kell gazdálkodnod ami maradt! Nehéz minden ember lelkét összeszedni és eggyé kovácsolni egy jobb és boldogabb világhoz, de nem lehetetlen. Lehetetlen?

Ennek a szónak a jelentése sosem érdekelt igazán.

 

Végezetül, egy korábban írt versemmel búcsúzom:

Vigyél el

Vigyél el engem oda, hol nyugtom lehet.
Ahol nem bánthat senki és fogod a kezem.
Vigyél el messze ebből a rothadó világból
S ha megteszed, megköszönöm százszor.
Ahol nem vagyok szívesen, nincs is maradásom.
Csak lézengek szótlanul és a holnapot várom.
Eltévedt lélekkel az igaz ösvényt járom,
Boldogságban élni a legnagyobb álom!

 

Hauser Tamás, író/SzabadonÉbredők