Tarts velem! Előbb zuhanunk, aztán emelkedünk….

Gyakran érzed azt, hogy kihasználnak? Meggyőződésed, hogy csak akkor kellessz, ha idomulsz? Úgy látod, hogy akiket szeretsz – és főleg azok – nem értékelnek?

Szerinted miért van ez így?

Amikor abban a tudatban éled a minden napjaidat, hogy csak arra vagy jó, hogy mások kiéljék rajtad kényüket-kedvüket, amikor azok a gondolataid fűtenek, hogy nem lehetnek vágyaid, mert azokat úgyis le fogják törni, amikor azt hiszed, hogy kihasználnak, akkor tulajdonképpen az történik, hogy a fejedben éled az életedet egy sor kreált gondolat között.

Ez egy tükör, melybe vagy belenézel, eszmélsz és másképp tekintesz magadra, vagy éled mélyen tovább az áldozat szerepét! Nagyon fontos téma, és tudd, hogy testközelből ismerem. Éltem ezt a világot is, de megláttam, hogy hol a lépcső felfelé az istennős élményekhez!

istennői

Tarts velem! Előbb zuhanunk, aztán emelkedünk…. 🙂

Miért bánt és használ ki “mindenki”. Miért nem jár neked a boldogság “soha”?

Van rajtad egy olyan szemüveg, ami ezt látja. A szemüveg úgy vesz téged körül, hogy mindent ezen a szemüvegen át láss meg. Egyszerűen minden bele fog torzulni ebbe a képbe.

Például:
Valaki ajtót nyit neked, de ahelyett, hogy boldogan belépnél, megköszönnéd és vidáman lépdelnél tovább, 2 féle gondolatod van:
1. “óh ég, ezt a figyelmességet, meg sem érdemlem“… és mintha sürgetnének, beslisszansz a kitárt ajtón, nehogy 5 másodpercnél kellemetlenebb legyen az embernek rád várni…
2. vagy ezt gondolod: “na lám, még vannak rendes emberek a sok udvariatlan között.. hát nekem miért nem jut egy ilyen társ!”

Ez a 2 dolog – bármi lehetne itt, amit kapsz – nem egyforma, az egyik túl alázatos, a másik gondolat meg agresszív, de mind egy tőröl fakad: arról, hogy nem tudod befogadni, amit kapsz, mert a szűrős szemüveg a tudatod előtt nem engedi.
Nem tudod elképzelni sem, hogy érdek nélkül szeressenek mások.
Nem tudod elhinni, hogy valamit csak úgy élvezz, hisz VAN.
Nem tudod élvezni, mert a szemeid előtt a fókuszban az érdemtelenséged áll. Ami a fókuszod, az a valóságod. Vagyis mindenben azt keresi a tudatod, és azt látja meg, hogy neked nem szabad élvezni, ami van.

Ezért van az, hogy a párod átver, kihasznál, bánt, aláz, nem szeret, mert amikor épp szeret, tesz érted, te azt is kiforgatod. Nem akarod látni, nem tudod befogadni, hogy adott… keresed mögötte az érdeket.

Ha nem találsz érdeket mások adakozása, szeretete mögött, akkor nem hiszed, hogy létezik, és elsétálsz mellette, mintha nem is kaptad volna…

Mindezt azonban csak akkor fogod érteni, ha képes vagy önmagadra kívülről nézni – önítélkezés nélkül is.

Egy áldozat vagy. Mindegy, hogy alázatos áldozat, vagy egy visszaszövegelő, erőszakos áldozat, de amíg így tekintesz magadra és a világra, addig áldozat vagy.

Vedd le a szemüveget! Előbb önmagadra tekints másképp, és a világ fog változni körötted!

Annyiszor elmondjuk, hogy szeresd önmagad, de mégsem elég. Aki képes elfogadni és szeretni magát, az tudja, ÉRZI pontosan, hogy miről beszélünk. Aki nem szereti magát, az ilyenkor legyint és meggyőződése, hogy ez is egy buta közhely… majd halad tovább bosszankodni a világ dolgain, ahol őt átverik, nem szeretik, kihasználják.

Az, hogy a világot milyennek látod meg, kizárólag azon múlik, hogy mi van a gondolataid fókuszában!

Ha te azt hiszed, a világ szenvedés, akkor ezt fogja mindenhol keresni a tudatod, hogy lásd, igaz a tételed. Ha viszont elégedett vagy, szereted az életet, mert tudod, hogy ott van mindenben az élet, akkor ezt fogod meglátni: a fényt, az örömöt, a szeretetet.

A szenvedős szemüveggel élők persze rád sütik majd, hogy bolond vagy, naív, és hogy még nem szenvedtél eleget ahhoz, hogy lásd a rideg valóságot, és le akarnak rántani a szomorkodós szintjükre, hogy megtanítsák neked, milyen a világ. Te azonban nem hagyod, hanem megsimogatod őket, és tovább lépsz élvezni a napfényt, mert neked süt a nap is.

A különbség az életszemléletben az alapoknál kezdődik. Ott, hogy ÖNMAGADRÓL hogyan gondolkodsz, önmagadat milyennek látod meg!

Ha nem szereted önmagad, akkor nem is hiszed, hogy megérdemled mások szeretetét érdek nélkül. Egész életedben áldozat vagy, aki hajszolja mások figyelmét, koldulja a szeretetet.

Ha szereted önmagad, akkor elégedettséged sugárzik a világra is. Tudsz nevetni a hibáidon, hisz semmi sem hiba, csak amit annak akarsz látni. Tudsz szeretetet befogadni, de főleg adni, mert hisz neked nem kerül senkibe ok nélkül megdicsérni valakit, érdek nélkül rámosolyogni valakire, és nem süllyedsz mély önvádba, ha valaki épp nem adott a szeretetedért vissza semmit. 

 

Ez a különbség az áldozat és az istennő tudat között: hogy önmagadat tudod-e szeretni….

Szeretetből létezel.

Csak az évek során – születésedtől – szeded magadra a társadalom tanításait, Buta eszméket, rigolyákat, hiedelmeket, szokásokat, és tapasztalsz a félelmeiden keresztül. Igaznak és fixnek élsz meg olyan tételeket, amiken simán változtathatnál, ha vennéd a fáradtságot, hogy megkérdőjelezd a valóságukat.

Amikor “megvilágosodsz”, akkor tulajdonképpen rájössz, hogy minden rajtad és a gondolataidon múlik. A kiindulópont, a stabilitás nem a külvilágodban van, nem a társadalomban, nem a párodban… hanem BENNED.  Ami bent, az kint. Amit gondolsz a világról, azt látod meg a világban. Így találod meg a stabil fogódzóidat.

Az, hogy szereted és elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, az az UTAD kezdete. Az életed kezdete.

Elfogadod, hogy szeretetből vagy, és amit hibádnak vélsz, az nem hiba, csak, ha épp annak akarod látni. Ha pedig valójában tudni akarod mi az, akkor a LEHETŐSÉGET keresed a vélt hibádban.

Például: Azt hiszed, a türelmetlenséged egy hiba? Tudod te, hogy milyen sokszor hajtott már előbbre, hogy akartál lépni, tenni és nem ültél karba tett kézzel a semmin? A türelmetlenség nem hiba, csak, ha annak akarod látni. Egyébként az egy lehetőség, amit épp választani tudsz, ha akarsz. Egy döntés, hogy használod ezt a tulajdonságodat, vagy nem! .. és így van ez minden vélt hibáddal. Épp így.

Egy istennő SZERETI magát és így másokat szeretni is képes!

Amikor önmagadat elfogadod, SZERETETTEL gondolsz magadra és a LEHETŐSÉGET látod magadban, akkor a világ kitágul….

  • Örömmel fogod elfogadni a világ szépségét, és igen, könnyeket fogsz ejteni a nyomor felett. De meg tudod látni mind a 2 pólust, nem csak az egyiket.
  • Örömmel fogadod el mások tetteit, értékeit, reakciót, hiszen be tudod fogadni a motivációikat is. Amikor látod, hogy mi váltja ki mások tetteit, akkor haragudni is feleslegessé válik. A haragod ahogy jött, úgy illan el.
  • Nem szomjazod a figyelmet, inkább adod, mert hisz te tudod ki vagy, nem fontos, hogy bizonygasd…
  • Nem követeled a viszonzást a szeretetedért másoktól és nem teszed mérlegre, mit adtál és mit kaptál vissza..
  • Nem hisztizel azon, amire nincs hatásod, hanem engeded, hadd legyen…
  • …és változtatsz azon, amire viszont van: a saját tetteiden, gondolataidon, nézőpontjaidon, szokásaidon.
  • Nem tekintesz bűnként a vágyaidra, hanem megteremted azokat és élvezed azokat
  • Megérted, hogy a boldogság, a szeretet, a szerelem mind te vagy az életedben, és nem kell megszerezned semmit, hogy megélhesd mindezt, mert ez mind VAN – és ráadásul benned!!!
  • Lecsökkennek az elvárásaid is, hiszen tudod, minden úgy van jól, és úgy tökéletes, ahogy van, és mindent a helyén kell kezelni. Egy hernyótól nem várod, hogy repüljön, míg pillangó nem lesz…
  • Nem akarsz semmit küzdelemmel megszerezni: inkább megteremted, és befogadod, amikor hozzád áramlik.
  • Nem küzdesz, nem harcolsz, hanem élsz!

Elmesélek egy röpke történetet:
A válásom után erősödtem meg. Addig áldozatként tekintettem magamra. A volt férjem persze ezt a hullámot addig meg is lovagolta. 🙂 Kreatív volt. 🙂 Később is előfordult, hogy hozta a szerepet, és amikor belépett hozzám, azzal indított, hogy leértékelt egy kéretlen mondattal. Csak addigra már nem éltem áldozatként. Hátrahőköltem, vajon miért kaptam azt. Korábban zokon vettem volna, elkeseredtem volna, el is hittem volna, hogy rossz vagyok. 🙁 De most gyorsan végignéztem magamon: tényleg ez lennék, aminek ő mond? Nem! Nem az vagyok. Ami belőle jött, az csak benne van.
Energiára van szüksége – felismertem. Ezért hát én meg válaszul: kéretlenül megöleltem. “Ha energiára van szükséged, adok örömmel, nem kell elvenned azzal, hogy belém rúgsz!”. Megöleltem, Ő meg csak állt ott, és megsemmisült a buta vádaskodása… felderült arccal távozott, megszólalni sem tudott. csak mosolygott
. Megengedhettem magamnak, hogy adjak akkor is, ha bántanak, és még jól is érezte magát miatta az egóm 🙂 A napom pedig folytatódott a szokványos vidám és élettel teli módján…

Egy istennő megengedheti magának, hogy EMELJEN MÁSOKAT – akár viszonzás nélkül. Annyi szeretetet adjon, amennyit csak akar, hiszen a szeretet van, és nem kell érte küzdeni. Csak megélni kell. Látod, mekkora változásokat tud elindítani, ha tudod, mit érsz, és nem pökhendin, hanem szeretettel vagy tudatában önmagad értékeinek?

Egy istennő sosem lesz lábtörlő, mert tudja, hogy a benne élő szeretet és érték, nem egy eltiporható érték, hanem örök szépség és áramlás.

Légy istennő, légy győztes! Szeresd és fogadd el önmagad! A kulcs TE magad vagy…

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!