Szeretet van benned, vagy szeretet-hiány?

Dr. Masaru Emoto: A víz üzenetei elgondolkodtató kisérletekkel mutatja meg az anyagra gyakorolt hatását az érzelmekkel átszőtt gondolatnak.
Nem írom le azt, ami 3 percben megnézhető:


Mit csináljunk, ha nincs nálunk mikroszkóp és fagyasztókamra? Vegyük elő a józan eszünket, és menjünk oda a csaphoz.
Alaptézis: ami nincs meg benn, azt kell kívülről pótolni.
Szomjas vagy? Igyál egy pohár vizet. Még mindig szomjas vagy? Na igyál még eggyet. Na még egyet. Egy idő után nem fog lemenni egy korty sem.

Még abban a korszakban jártam általános iskolába, amikor az orosz nyelv kötelező volt. Szinte minden reggel ugyanaz a jelentés hangzott el:
Nyikto nye atszuszvujet. Azaz nem hiányik senki az osztályból. Heti X órában oroszt tanulva egészen addig úgy gondoltuk, hogy valamennyire is beszéljük a nyelvet,
amíg nem jött egy értelmesebb ember, és megkérdezte: azt hogy mondanád, hogy kérek egy pohár vizet? Síri csend.
Pont annyit tud az ember a szeretetről, mint az orosz nyelvről. Egy év élet a határon túl annyi mint 10 év az iskolapadban. Ezért kell az életet megélni, és nem “Romana” regényeket olvasni róla.

Ha tényleg szeretet van benned, akkor nem kívülről kell pótolnod azt más emberből kilopva.
Ha szeretet van benned, adhatsz. Tudatosság az, ha áramoltatod, mert benned van, de nem teszed mindenki felé.
Azt hogy kitől zárod el, azt nem az éppen érzett érzelmi hangulatod diktálja, hanem a tiszta tudat. Ehhez kell kijárni az élet iskoláját.

Az energiavámpírokról szólú cikkek általában csak azokrol a “gonosz” emberekről szólnak, akik pl. haraggal manipulálva szedik el mások energiáit.
Mivel teljesség helyett a sötétséget terjesztő írások ezek, ezért nem esik szó például a szirénekről.
Ők azok az emberek, akik akár tudattalnul is, a megfelelési vágytól vezérelve szeretet színlelve harcolnak az energiáért. Van aki tényleg tudatosan végzi ezt.
Látszat világban élünk. A cselekedetek ugyanazok, a mosoly egyforma, de a háttérben mozgó és mozgató erők/energiák teljesen mások.
Fizikai szemmel ugyanaz látszik, lelki szemekkel a látszat mögötti valóság.
Olyan ez, mint az Odüsszeia. Lehet olvasni középiskolában akció-regénynek, meg felnőtt fejjel spirituális tankönyvként a tudatalatti működésének felismerése végett. Éppenséggel a szirénekről is.

RTEmagicC_eloitelet.jpg

Az élet tanulásának 2 szintje van. A szív(csakra) feletti és alatti rész.
Az alap-iskolában a szeretet emberi szintjének megtanulásá zajlik. Tanulni viszont csakis megtapasztalásból lehet, könyvekből csak ego növelő információt kapunk.
A szeretet ilyenkor: mint az anyatej. Úgy érezzük meghalunk nélküle. Ettől várjuk a táplálásunkat, és tápláló anyánkat/apánkat keressük tudattalanul egy párban.
Gyerekésszel fogjuk fel még a világot. Öszekeverjük a kint és a bent fogalmát. Mindent kívülről várunk. És ott is akarjuk megteremteni.
Például a békét vagy a harmóniát. Nagyfokú bizonytalanság jellemző ilyenkor az emberre. Fél a jövőtől, elképzelni sem tudja, hogy egyszer akár ő is felnőhet. Spirituális útra lépve Istent akarja követni. Ha nem megfelelő mesterhez kerül, aki a teljességről beszél, akkor visszafelé kezd el fejlődni, és olyan jelmondatokkal szédíti önmagát, hogy gyermeki egyszerűséggel kell a világot szemlélni. Isten azt szeretné, hogy felnőjenek a gyerekei, hogy aztán újabb gyerekeket teremtsenek a felnőttek.
Egy átmeneti korban élünk, még jó 500 évre az aranykortól. Sajnos nincs még előttünk megfelelő példa, a valós spiritualitásra.
Nehéz az átmeneti időszak, mert az átlagember fizikai szemmel tekint a világra. Azt látja, hogy mások akkor mosolyognak igazán, ha békében élnek. Látja a harcot is néha a szülők, más emberek között. Ilyenkor felállít egy elképzelést jóról, rosszról, békéről, háborúról.
Teljesen rabja lesz a “pozitív” érzelmeknek, elveszti tőle a józan itélőképességét, és annyira egyszerű dolgot sem képes megérteni, mint hogy vizet akkor iszok, ha csökken a bennem lévő “vízszint”.
Nincs benn szeretet, kintről kell megszerezni. Indul a harc. Fegyvernemek a szülőktől örökölt játszmák.
Azt sem érti ezen a tudatszinten az ember, hogy “sajnálatosan” ahhoz, hogy megértsd egy pohár víz mit ér, ahhoz bizony sivatag kell.
Elveszti annak belátását, hogy nem egyedül van a földön, több iskolás van itt, akinek ugyanúgy az a feladata: hogy felnőjön. Végtelenül önzővé válik, és meg akarja változtatni a külső világot olyanná, amiben csak a szeretet létezik. Önzőségében el akarja venni mások sivatag-megtapasztalását. Amit Isten fényre és sötétre osztott végtelen bölcsességében, azt egyszínűvé akarja tenni.
Szajkózza, hogy a szeretet a megbocsátás. Na de ha nem bántana meg senki senkit, akkor hogy tanulhatnánk meg a megbocsájtást? Hány generáció kellene érzelmi sivatagot teremteni, ha ez így működne?
Egyre mélyebben ássa bele magát az érzelmi szeretet 100 fajta megnyilvánulási formájába a tanuló, és nem veszi észre, hogy a sok hamis információt magába szív a lélekgyilkos mesterektől, miközben a vélt “okosság” elfelejteti vele egy pohár vízből mi vezethető le. Elfelejti az önálló gondolkodás művészetét.
Ebben az iskolaszakaszban az érzelmeket gyűjtögeti az ember. Csak gyűlik-gyűlik, és nem történik meg sem továbbadása, sem beépülése. A gyűl-ölet, a szer-etet.
Szeretet szekták, melyek az emberiség felnövekedése ellen tették le voksukat az isteni mérlegen a haragot, gyűlöletet a gonosz eszközének állították be.
Az emelkedéshez egy létrát használunk, mert a szárnyainkat levágták amikor a földre érkeztünk. Mondjuk egy 7 (csakra)lépcsős létrát.
Ezek a “modern” spirituális tanok kiveszik a harmadik lépcsőfokot a létrán.
Beállítják rossznak a haragot. A szív a negyedik lépcsőfok. Rossz irányba meg csak nem akar menni az ember, kihagyni fokot nem lehet.
Az a baj, hogy a harmadik csakrában van az erő is a harag mellett. Így kell kígyóként elgyengíteni az embert.
Aztán ott vannak a vallások, amik a vágyak megélését is rossznak, bűnösnek állítják be. Az meg a kettes csakra. Na kiesik a második lépcsőfok is. Megmarad 1-es csakrán, azaz gyökér szinten az ember. Itt lép be a kereszény ideológia, hogy bűnösként születsz. Innen nincs lejjebb. Pontosan itt lakik az “ego” is. Nem megfelelő magyarázattal odavetett spiri-mondatok a legjobb tápláléka.

Az önszeretet, a bűntudat, a megfelelni vágyás leküzdése a szeretet felé vezető út, mindeközben beilleszkedni a társadalomba. Jól felépített ellentmondások. Kérdés, hogy kinek merre kell mennie az úton?
Egy férfinek felfelé az Isten atya felé. A szívében bátorságnak kell lennie, szembenéznie a félelmekkel, és leküzdenie azokat. Kiáradni, képviselni értékeit a nagyvilágban. Irány a fény.
Egy nőnek a Föld anya felé kell haladnia. A szívét meg kell nyitnia afelé, hogy legyen bátorsága gyengének, törékenynek mutatnia magát. Hogy gyengéd lehessen, hogy tudjon befogadni, hogy anya lehessen. Irány a sötét.
Így áll össze a jin-jang jel. Így lesz újra a megosztottságból egység. Egy magasabb szintű építőkockája az életnek, ami nem üzlet-társként, hanem kiegészítő párként tekint a másikra.
Minden megvan bennem, ami férfivé tesz, de ha egy nagyon kis időre elfáradsz, akkor leszek nő. És ugyanez fordítva. Boldoggá a nemi szerepem megélése tesz.
A férfi a fehér rész, a fény, a pozitív erő. A nő a fekete rész, a sötétség, a negatív erő.
Hogy mennyire könnyen manipulálható az egójával az ember, mennyire nincs béke, elfogadás benne azt mérhető.
Az ilyen jellegű kijelentések, mint: “a nő a sötét oldal” megindítanak érzelmi folyamatokat. Ha viszont északi és déli mágneses pólust használnék, akkor elfogadhatóbb lenne, csak túlságosan tudományos. Az lelkileg gyenge ember a legkisebb érzelmi kilengésre lezárja az “eszét”. Nehezek a leckék, én ezt akkor tanultam meg, amikor szerelmemnek azt mondtam, hogy nagy az orra, de én pont azt szeretem. A vessző utáni rész az már nem ment “be”. Na ilyen az élet iskolája. Azt meg hogy a látszatnak semmi köze a valósághoz pedig azáltal, hogy a világ legerősebb emberének mutatta ez a nő is magát, de egy fél mondattal ki lehetett készíteni. Fájt a lecke.
A fizikai szint összefügg a lelkivel. A nőknek feltétel nélküli szeretet kell tanulniuk. Ilyen a sötétség, bármilyen tárgyat beborít. A férfiak a fényt kéviselik. AMint rásüt a fény egy tárgyra ott egyik fele világossá válik, és megjelenik az árnyék is a túloldalon. Ezáltal megosztóak az “igazi” férfiak. Csak kicsit más megvilágításba kell helyezni a dologokat a megértéshez. Az “ego” mindig figyel, és még az anyagot is letagadja, csak hogy megmaradjon az “igaza”, hogy a nő akkor sem lehet sötét, ha fene fenét eszik is. Erre vannak az érzelmek. A rengeteg fájdalom. Hogy igaz, hogy igazad van, de az Isten meg a valóságot tanítja. Tanulni ezért fáj, de a valós-szeretet elérésének egyetlen módja alapiskolában.

Nézzünk egy közkedvelt energetikai kísérletet, ami ugyanúgy működik, mint az Emoto féle. Végy 2 növényt, egyikre írd rá, hogy szeretet, másikra meg, hogy gyűlölet. A egyik gyönyörűen él, a másik meg összecsoffad. Miért is működik a dolog? Isten tud olvasni, ráadásul magyarul is beszél? Ha 2 bármilyen kitalált krikszkraksz szimbolumot használok akkor miért működik. Ha egy szeretettel teli ember végzi a kísérletet, akkor miért NEM működik neki?
Nem az írás, vagy a szimbólum adja az energiát, ami a növényeket táplálja, vagy sorvasztja. Hanem a kísérletet végző ember. Ha egy szeretettel teli ember végzi, aki tudja, hogy mi is VALÓjában a

gyűlölet, az ugyanúgy pozitív érzelmet ad ki arra a növényre magából. És itt a lényeg. ÖnnönMAGából. Az a negatív érzés, amit egy egyszerű szóhoz köt először is a kísérletet végzőben jelenik meg.
Na ezért nem egyszerű dolog pl egy olyan nővel élni, akinek rengeteg kapcsolata volt, és mindegyikből csak elmenekült. Már a szó hallatán, hogy “férfi” elindulnak az érzelmi energiák. Mint kint, mint bent.

Vegyünk egy még “anyagiasabb” példát. Nem csak vizet lehet inni, hanem alkoholt is.
A testünk hasonlatos Istenéhez. Mi emberek alkotjuk Isten “testét”. Különböző feladatokkal születtünk meg. Különböző test szerveink más-más feladatokat látnak el.
Van például májunk. Ami kiválasztja a méreganyagokat. Ha a vezérlés megbolondul, és át akarja programozni, hogy csak a szeretet a “jó” dolog, ezzel megfosztaná a beteges elme a táplálékától: a méregtől. A hibás program teremt: például egy máj-rák-betegséget. Isten maga az élet. Teremt. Ha kell rákot, hogy a hibás programmal működő szervezeti egység ne tegye tönkre a teljes Isten testet.

Kegyetlen dolog emberi perspektívából a halál, még ha a reinkarnációt kapisgáljuk: csak egy menekülési útvonal az egónak.
Az élet leckéje hozzá? EGy szerelem, amikor nem értettem az ilyen alapvető dolgokat. Minél jobban szerettem a nőt, annál több fájdalmat okozott ez neki, mert őt a szív-energiák helyett a harag- energiák éltették. Először az fájt, hogy nem tudtam rajta “segíteni”, utána meg az, hogy miért voltam ennyire ostoba, hogy nem vettem észre, hogy milyen. Megtévesztőek ezek a szirének…

Az élet a szív feletti részen, a tanulás a felsős osztályban majd egy következő cikkben.
Szitás Krisztián
emberképző, az energetika mestere