A szellemi fejlődés csakis a saját tapasztalatainkon keresztül érhető el

Szeretnék pár gondolatot leírni, mit is kell a spirituális fejlődésünkön érteni és mi az az út, amit egy szellemi fejlődés alkalmával bejárunk. Először is röviden tisztáznunk kell mit értünk szellemi fejlődés alatt és mi az emberi életünk célja? A szellemi fejlődést röviden úgy tudnánk összefoglalni, hogy az Egységhez, az Egységbe való törekvés, visszatérés oda, ahonnan elindultunk. Ez a hétköznapi nyelven a Teremtő elfogadását jelenti, az Ő benne való hitet és bizalmat a szereteten keresztül. A szellemi fejlődés csakis a felismerés által következhet be, mégpedig a személyes tapasztalatok alapján. A szellemi fejlődést nem lehet könyvekből vagy tanfolyamokon megtanulni, azt meg kell élnünk, azt meg kell tapasztalnunk. Mi midig szellemi fejlődésen megyünk keresztül, akár akarjuk, akár nem. Sőt még akkor is ha nem is tudunk róla. Ennek az üteme lehet lassú (nem tudatos fejlődés), de lehet gyors ütemű is (egy tudatos fejlődés, előrehaladás)

Vizsgáljuk meg röviden egy mondatban, mi az emberi élet célja. (sokan nem is tudják és sokan nem is próbálják ezt így elfogadni, mégis ez megváltoztathatatlan). Az emberi élet, a lét célja az anyagtól való elrugaszkodás és a szellemi úton való fejlődés, az Isteni Törvények felismerése és elfogadása. Hogy ez milyen ütemben történik (és ez előbb vagy utóbb megtörténik), annak a tudati szintünk a meghatározója. Aki még csak alacsony tudati szinten van a szellemi evolúció fokán, az nem vagy csak nehezen fogja ezt felismerni.

Nos akkor térjünk vissza az alaptémánkhoz, a spirituális fejlődéshez. A spirituális fejlődésünknek több szakasza ismeretes. Az első szakasz a kereséssel kezdődik, majd a második szakaszban megtörténik a felismerés (ha egyáltalán) és végül pedig egy beavatáson megyünk keresztül. Természetesen ez a beavatás a saját belsőnkben fog végbemenni, aminek a hatására egy teljesen más életszemlélettel és spirituális gondolkodással fogunk rendelkezni. A dualitás (anyag) világából az Egység felismeréséig fogunk eljutni, ahol már más értékek fogják az életünket meghatározni, mint azelőtt. A szellemi fejlődést egy, a kiinduló pontjából visszatérő görbének foghatjuk fel. Egy pontból indul el és ugyanebben a pontba tér is vissza, egy hosszú utat megjárva.

szellemi_fejlodes_3

Kezdjük talán a születéssel. Amikor a gyermek megszületik még egységben van a spirituális Léttel, az Egységgel (Istennel).Fejlődése, növekedése során azután elszakad ettől az Egységtől és egyre jobban az anyag törvényei lesznek azok, amik meghatározzák az életét és átveszik az uralmat felette. A társadalmi elvárások, a pénz, a karrier, a mindennapi problémák, a szexualitásra helyezett központosítás, mind azok a jelenségek, amik a dualitás és az ego törvényei szerint elfelejtetik az emberrel az Egységből való származását. Minél jobban az anyag lesz az, ami meg fogja az életét határozni. A dualitás feszültséget és problémákat fog okozni az életében, amik azután kudarcokhoz, félelmekhez, csalódásokhoz és a betegségekhez fognak vezetni. A tudat teljes mértékben beszűkül a fizikai világra és ezen értékeire irányítja a figyelmet. A fizikai test és a fizikai lét kerül a középpontba. A problémák megoldását a fizikai síkban keresi és meg van győződve, hogy ott meg is fogja találni. Eltávolodik attól a ponttól, ahonnan kiindult, tehát eltávolodik az Egységtől. Egy válság lesz az életére a jellemző, ami viszont megint magával hozza a szenvedéseket és a félelmeket, válságokat.Sokszor meg van róla győződve, hogy az élet célja csak a szenvedés és a biztonság elvesztése. A problémák fogják végigkísérni az útját. Betegségek és kudarcok veszik át a szerepet az életében. Egy válságos időszakba kerül, ahonnan keresi a kiutat. Ha minden jól megy ezek a szenvedések és problémák el fogják indítani a gondolkodás útján. Mi a szenvedésének az oka? Hol kell a problémák megoldását keresni? Miért van szenvedés egyáltalán a földön és miért éppen ő vele történnek azok a dolgok, amik megtörténnek vele? Ezer kérdés halmozódik fel benne, amire keresi a választ. Talán rájön arra, hogy életét rajta kívül álló erők irányítják és nem az anyagi formák. Felteszi magában a kérdést, hogy ki a hibás az élete alakulásáért?

Nos itt vizsgáljuk meg röviden mi a szenvedésnek a jelentősége és miért van szükségünk a szenvedésre? Elsősorban a szenvedés lehetőséget ad az elgondolkodásra. Megnyitja a szellemi tudatot és felismeréseknek ad utat. Ezek a felismerések azután elvezetik őt a szellemi fejlődés útjának a megtalálásához. Ha viszont nem történik meg a felismerés, akkor a világot és Istent teszi felelősé a szenvedéséért. A világ rossz, önző és kegyetlen és ez arra sarkalja őt, hogy ő is rossz és kegyetlenné váljék (szemet szemért, fogat fogért) A dualitás áldozatává válik, még mélyebbre fog süllyedni az anyagban és még több szenvedés és kudarc lesz a része.

Aki eljut a felismerésig, az rá fog lépni a szellemi fejlődés útjára és megint a kiinduló pont felé fog haladni. Úgy hogy a fejlődése végén megint oda jut vissza, ahonnan mint gyermek elindult. Mégpedig visszatér az Egységhez. A kör be fog zárulni. Az energiák már nem a földi síkon fognak rá hatással lenni, hanem a szellemi síkokon. Fontossá válik számára a szellemi gondolkodás, a belső munkálkodás és a szellemi világgal való kapcsolat keresése.

Napjainkban a szellemi, spirituális fejlődés nem egy egyszerű feladat. Olyan korban élünk ahol az emberi tudat nagyon alacsony fokon áll, ahol nincsenek szellemi normák csak káosz. Nincsenek útmutatók és jelzőtáblák. A kereső nehéz helyzetben van és sokszor nem is tudja, melyik irányba induljon el. Az alacsony emberi értékek azok, amik meghatározzák a fizikai és a szellemi normákat. A butítás a média részéről, az önzés, a kapzsiság, a butaság, a szex, a pénz, a természet rongálása, a háborúk, a félelmek azok, amik hatással vannak a hétköznapjainkra és gondolkodásunkra. Az igénytelenség, az emberi és a szellemi értékek elutasítása a jellemző a mai korra. A dohányzás, az alkohol fogyasztás, a kábítószerek, az egészségtelen táplálkozás, a pénzhajszolás, a szexuális csapongás, a szeretetnélküliség, az önzés, az egoizmus, a hitetlenség ezek azok, amik fontosak az emberek nagy többségnek a számára. Társadalmunkban a szeretet szó egy ismeretlen fogalom, sőt sokan még össze is tévesztik a szexualitással. Félelmeink a betegségek ellen megnövekedtek, de nem vesszük észre, hogy ezeket a betegségek mi okozzuk saját magunknak, az életformánkkal és a gondolkodásunkkal. A mindennapos párkapcsolati problémák, a stressz, az önismeret hiánya és az elfordulás a szellemi világtól az, ami kialakítja a konfliktusokat bennünk és a környezetünkbe, társadalmunkba.

Sokan a szellemi fejlődésük útján azt gondolják, hogy majd a mesterek lesznek azok, akik megmutatják a helyes utat. Vagy majd a könyvekből meg fogják tanulni a szellemi fejlődés módját. Ma már minden második ember az ezotériával foglakozik vagy közvetlenül vagy közvetve. A tanfolyamok és a szemináriumok száma már végtelen és szegény kereső azt sem tudja, hogy melyik tanfolyamot végezze el kínjában. A spirituális könyvek száma is úgy elszaporodott, mint a sündisznó a kukoricásban. Egyik könyv helytelenebb információkat és tanításokat tartalmaz, mint a másik. Mindegyik tanfolyam vagy tanító egymással vetélkedve megpróbálja bebizonyítani, hogy csak az az út járható, amit ő felajánl. Ma már jó pénzekért lehet gyógyítást, spirituális képességeket, jövőbelátást, médiumi hozzáértést és minden mást megvásárolni, ami a spiritualitáshoz szükséges vagy valami jó ezoterikus pénzszerzési lehetőségeket biztosít. Pár tíz ezer forintért vehetünk megvilágosodást, spirituális tudást és még a jobb helyeket is lefoglalhatjuk a halálunk után a mennyországban. Ennyi guru, tanító, messiás, médium, jós, látó nem volt még ezalatt a 2 ezer év alatt összesen, mint manapság.Sőt ma már nap mint nap találkozhatunk Jézus vagy az apostolok inkarnációival. az újságosnál, a közértben vagy a spirituális előadásokon. A tv csak úgy ontja a távgyógyítókat, jövendőmondókat, horoszkópkészítőket, sámánokat, táltosokat és egyéb négylábúakat. Csodálom, hogy még vannak egyáltalán betegségek vagy betegek. Ma már mindenkinek probléma nélkül kellene élnie, nem szabadna párkapcsolati vagy egzisztenciális (anyagi) problémáknak lenniük, mert mindenre találhatunk ma már minden utcasarkon szellemi gyógyítót vagy spirituális gyógyírt. Milyen jó nekünk!

A szellemi fejlődésünkben nagyon nagy szerepe van a hitnek. Most nem akarok a hit formájáról beszélni, mert mindenki azt a hitrendszert válasza, ami a legmegfelelőbb a számára. A hit lényege egy befelé fordulás, saját szellemi értékeink felismerése. Ilyenkor egy tudatos összeköttetésbe kerülünk az Isteni Énünkkel, ami segítséget nyújt a tudati rezgésszintünk megemeléséhez. A hit által még nagyon sok szükséges információt megkapunk, ami azután a szellemi fejlődésünk útján segíteni fog minket.

Szóval minden szónak a hallgatás a vége, a szellemi fejlődésünket nem bízhatjuk senkire, önmagunkban kell megtennünk. Abban nekünk senki nem adhat útmutatást esetleg csak jó tanácsokat. A szellemi fejlődés csakis a saját tapasztalatainkon keresztül érhető el. A beavatásunk is magunk által fog megtörténni, senki nem tudja azt nekünk megadni. Egy belső átalakuláson kell végigmennünk, ami sajnos egy nagyon nehéz és hosszú folyamat. A szellemi fejlődés célja visszatérni a Teremtőhöz és megint egyesülni Vele, eggyé válni a Spirituális Léttel.