Mikor a jelenre figyelünk, az olyan, mint a vak, aki hosszú idő óta, most lát először

Bárhová is mész, az élet ott van veled!

” Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni. Buddha.”

Az élet egyik legnagyobb fintora az, hogy nem veszi figyelembe, amit én szeretnék, s mindenhol ott van ahol én, bárhová megyek a világba, az élet ott van velem, mint érzés, mint gondolat, mint tett…

Hiába akarok szabadságra menni az élet elöl, nem tudok. Próbálok távol lenni tőle, keresek valakit, valamit, hogy majd azzal boldogabb leszek, de az élet folyton ott van! Elmegyek hegyet mászni, az élet mászik velem, mert ott van, ahol én vagyok, bennem van, nem tudok kibújni belőle.

Majd próbálom elvonni a figyelmem az élet fájdalmairól, drámáiról, de egy végtelen csapdába vagyok, mert ha az egyiket kikerülöm, jön egy másik. Majd a jövőről álmodom, ahol megtalálom mindazt, amit itt nem, siklok jobbra, siklok balra, mígnem lemondok arról is, mert nem azt találtam, amire vágytam.

Olyanok vagyunk, mint az állatok az erdőbe: mennek a szag után, mert úgy vélik, a boldogság valahol máshol van, ahol jobb, szebb a fű, mint „itt”. Nem vesszük észre, a boldogság már velünk van, s bennünk, rajta taposunk, mi meg máshol keressük.

„Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd. Meg Cabot”

10

Ha boldogtalan vagy, hagyj abba mindent, ami azzá tesz, s ne a holnapba, hanem a jelenbe keresd a jobbat. Mert csak ez a pillanat számít, nincs miért menekülni előle.

Ha csakis ezt a pillanatot tartom fontosnak, ha meghatározom merre akarok indulni, akkor ez egy felszabadító, értékes, kellemes és igéző pillanat lesz, mert a valóságot élem, nem elvárok, nem ítélkezem, csak élem a pillanatot, nem akarok elutazni előle, mert az élet „most és itt” van.

Mikor a jelenre figyelünk, az olyan, mint a vak, aki hosszú idő óta, most lát először, vágyak, előítéletek nélkül, mint mikor gyermekek voltunk. Nem érintettek negatív hiedelmek, fájdalmak, félelmek, mert mentes voltál ezektől. Csak csodáltad a világot!

Még nem szennyeződtünk sem étellel, sem itallal, sem gondolatokkal, nem aggódtunk a jövő miatt, nem tervezgettünk, csak éltük a jelent. Emlékszel milyen csodálatos volt? Most is mentesítheted magad, csak el kell hinned, hogy lehetséges.

Próbáltad már mentesíteni magad?

Mivel elhisszük, hogy a világ egy racionális, logikus hely, bezárjuk tudásunkat, ötleteinkket, gyermeki nyitottságunkkal együtt ebbe a világba, s elveszítjük a „pillanat varázsát”, a kapcsolatot a valódi életünkkel. Nem kell kilépni a világból ahhoz, hogy a jelenben éljünk, nem kell semmit feladnunk, vagy elveszítenünk, mert ami gúzsba köt, az sosem volt a miénk, csak magunkra vettük, mert ránk rakták, de most már letehetjük, az csak egy zsák, minek cipelni.

Sokkal inkább józan, és könnyű leszek felesleges terhek nélkül. Mivel az idő nem visszafelé forog, ezt a pillanatot csak „most” élhetem, nem megismételhető, s ez a pillanat csak rólam szól, az életemről, ami elől nem tudok szabadságra menni.

Hagyom, hogy csodálatos pillanataim legyenek, nem akarom elvesztegetni az időm későbbi, meg nem történt pillanatokért. Meg akarom ismerni az életnek azt az oldalát, amelyben csak a pillanatra figyelek.

„Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak most van? Add meg magad annak, ami van! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!” – Eckhart Tolle

Az evolúció nem visszafelé fejlődik, így az életem ma nem lehet olyan, mint tegnap volt. A pillanatnak élni azt jelenti, hogy bátran szembenézek azzal, hogy egy csodálatos lény vagyok, s hogy soha senki más nem lehet olyan, mint én. Egyszerűen csak most ebben a pillanatban nem kötődöm múlthoz-jövőhöz, nem akarom szabadságra küldeni az életet.

Befejezem a boldogság állandó keresését, mert még a végén elkerülöm azt a pillanatot, melyben átélhetném. Gondolhatom azt, hogy máshol szebb és jobb a fű, de az máshol van, s én „Most Itt” vagyok. (Gréasai)