Lopott idő – a mai materiális világ tökéletes másolata

Van egy film, a Lopott idő (2011), mely egy olyan világot ábrázol, ahol a pénzt az idő jelenti. Az időért dolgoznak, és az idővel fizetnek. Amikor elfogy az idő, akkor meghalnak az emberek. Ez a film nem más, mint a mai materiális világ tökéletes másolata.

216378_galeria_lopott_ido2

A nem is olyan távoli jövőben a születésekor mindenkinek a karjába beépítenek egy órát. Ahhoz, hogy valaki huszonöt éves koron túl is éljen, időre van szüksége. A gazdagok megvásárolják az időt, míg a gettóban kétségbeesett harc folyik a minden egyes percért. A gettólakó Will Salas megmenti egy időmilliomos életét, aki cserébe rengeteg időt ad neki. Mindez felkelti az Időrendészek figyelmét, és gyilkossággal gyanúsítják. Will menekülés közben túszul ejti a fiatal, gazdag lányt. Egyik percről a másikra élnek, és egymásba szeretnek.

A mai ember rá van kényszerítve, hogy valamilyen módon pénzt szerezzen, és ehhez pedig el kell adja munkaerejét, pontosabban munkaidejét. Ahhoz, hogy ma valakit felvegyenek egy munkahelyre, igen érdekes procedúrán kell átmenjen. Régen a felvételi elbeszélgetés egyszerű és célszerű volt. Ma már inkább színjáték. A multi cégek hozták magukkal ennek a kultúráját. Minden cég, minden állásba (még portásnak is – front office manager) a legszuperebb embert keresi. Az elvárások végtelenek. A keresett munkaerő legyen jó kapcsolatteremtő kiváló kommunikációval, legyen kreatív és önálló, több nyelven beszéljen lehetőleg anyanyelvi szinten, ne legyen több mint 25 éves, de legyen 5-10 év szakmai gyakorlata, és célirányú egy-két diplomája. Nőknél nem előny a gyerek, hiszen a gyerekek “mindig” betegek, ugyanakkor a gyermektelenség sem előny, mert akkor esetleg elmehet szülni.  A keresett munkavállaló azzal együtt, hogy legyen végtelenül kreatív, dinamikus, határozott, de mindez ne gátolja abban, hogy egy kreatív csapat tagja legyen, hogy alárendelje magát a csapatnak, és a vezetőjének. Mivel ilyen ember nincs a Földön, ezért a munkavállaló is kénytelen hasonló mértékben felnagyítania magát.

Egy jó önéletrajz pont megfelel az elvárásoknak. Az önéletrajz írás egy komoly szakma. A jól megírt önéletrajz fél siker. A másik fél a véletlen. Mert hát mire gondoljon az ember, mikor egy komolynak hitt vezető azt kérdezi a felvételi során, hogy mondjuk el melyek a negatív tulajdonságaink. Ki fogja elmondani, hogy idegbeteg a sok munkától, néha szétszórt, összeférhetetlen, antidepresszánst szed, utálja az embereket, fóbiái vannak, rossz a párkapcsolata, édességfüggő, allergiás, stb. Buta kérdésre csak buta válasz jöhet. És a színjáték zajlik. Ha az embernek nem az élete a tét, akkor még mulatságos is lehet. Megismerhetünk sok vállalati kultúrát. Azonnal érezni fogjuk, hogy melyikhez tudnánk illeszkedni és melyikhez nem. Néha, ha nem sikerül eladnunk magunkat, akkor örülhetünk igazán, mert nem az lett a főnökünk, akivel találkoztunk. Az is csak a vállalati kultúrát jellemzi, hogy a legtöbbször vissza sem jeleznek, hogy nem felelünk meg.