Lehetsz Te a nagy Ő a párodnak, az ő végzete…

Bárcsak te lehetnél az igazi neki, a nagy Ő az életében!
Bárcsak azt mondaná, hogy soha sem szeretett még más nőt ennyire, mint téged!
Bárcsak belátná, megértené, hogy milyen sokat jelentesz neki és elismerné, hogy előtted senki, de senki nem volt ilyen fontos!”

Vajon miért van ez a vágy benne ennyire – főleg – a nőkben?

Hogy lehet, hogy a nők szinte mindent megadnának azért – és mindent meg is adnak – hogy elérhessék a fentieket, hogy a kedvesük életében – bármilyen rossz fiú is legyen ő – ők lehessenek a feledhetetlen nagy szerelem, akire a férfi mindig “elérzékenyülve” gondolhat majd vissza – ha netán szakítanak egyszer?

Hogy lehet, hogy a nő mindig arra vágyik, hogy a férfit “rossz fiúból jóvá nevelje”, és hogy ő lehessen minden korábbi nő után a legtökéletesebb?

vegzet

A férfi többnyire arra vágyik, hogy a nő olyan maradjon, mint a kapcsolat elején volt, a nő pedig többnyire arra, hogy a férfit “megszerelhesse” olyanná, akinek ő lehet a királynője…

Észrevetted már? Egy idő után a kapcsolatban a nő változik – mint mindenki – és a férfi ezt “elsárkányosodásnak hívja”. A férfi viszont lelassul, pocakosodik (szerencsére vannak kivételek), elkényelmesedik, reménykedik a változatlanságban.

A nő a férfit húzni akarja magával a változásban, a férfi pedig – többnyire – visszatartani a nőt és konzerválni azt, ami épp van.

A nő megjelenése szinte mindig VÁLTOZÁST hoz. A nőnek épp ezért lett a Hold a szimbóluma az ezotériában is. A változás, az áramlás, az érzelmek áradása, a befogadás, az intuíciók és megérzések, a segítség nyújtás és a segítség kérés – ez mind a nőiség és a Hold közös jelképrendszere.

Ha a nő úgy látja, hogy a valódi társ, a nagy szerelem épp az a férfi, akit kiválasztott, és ha vele esélye van a nagy szerelmet és egységet megélni, akkor mindent el fog követni, hogy ezt a helyzetet így be is teljesítse, vagyis:

  1. a nő szeretné elérni, hogy a férfi beláthassa, hogy ő élete szerelme. Ezért a nő mindent megtesz, hogy gondoskodjon, hogy “szolgálja” a férfit. Teszi ezt a finom ételekkel, a jó szexszel és azzal, hogy otthont teremt a közös élettérből. Szeretettel, színekkel, illatokkal tölti meg azt, hogy a férfi szeressen abban a létben “talajt fogni”. (A férfiak zöme pedig szereti is ezt, vágyik is erre, hiszen az otthonteremtés képessége belőlük hiányzik. Bennünk nincs ilyen szerteágazó figyelem, nincs ilyen sokszorosan mély érzelmi megélés és áradás, nincs ennyi önfeláldozás sem.)
  2. Valamint a nő mindent megtesz azért is, hogy a férfi belássa, hogy ilyen értékhez, amit a nő jelent és teremt a férfinek, a férfinek is hozzá kell járulnia. Elvárja – az ő nézőpontjából jogosan – hogy a férfi is legyen odaadó, segítőkész, legyen gondos és figyelmes, és hogy ő is tegyen eredendő neveltetési mintái szerint: hozzon jó döntéseket, és jó sok pénzt haza… A nő elvárja, hogy a férfi igazodjon ahhoz, amit ő vezényel…

A nő tart kézben több dolgot a közös mindennapokban, de általában a nagy döntésekben a szerepet a férfinak adja. Persze “okosan” befolyásolja őt széles figyelmével, sok-sok szempontjával, érzelmeivel.. így végülis többnyire olyankor is a nő dönt, csak a férfi nem veszi észre.

Így egy idő után úgy érzi és hiszi azt a nő, hogy ő “tolja a közös szekeret”. Ahogyan fárad ebben, úgy vágyik ezért egyre több elismerésre, figyelemre, hiszen ő úgy véli, minden kincsét odaadja tálcán a férfinak, aki viszont nemhogy nem ad viszonzást cserébe, de még csak el sem ismeri a nő mindennapi igyekezetét.

Amíg a nő elhiszi, hogy az igazi épp ez a férfi, addig meg se kérdőjeleződik benne, hogy a férfi “kevés” neki. Inkább – és tradícionálisan – először önmagában keresi a “hibát” és megpróbál még jobban alkalmazkodni, még jobban figyelni a férfire, még türelmesebben várakozni, még inkább “szolgálni” és még inkább igazivá válni.

Közben pedig a csalódottságában figyelni kezdni a többi nőt – az exeket vagy a férfi munkatársnőit – hogy azokkal összehasonlítva magát még inkább “igazibbá” válhasson.

Csak hogy mindez idővel azt fogja okozni a nő gondolataiban, hogy ő mégis csak kevés, mégsem elég jó. 🙁

A férfi lehet, hogy mindebből semmit sem érzékel…

Vagy ha mégis, akkor időnként egy-egy féltékenységi rohamot, vagy máskor egy kisebbségi komplexusból fakadó sértődést lát. De közben azt is látja majd, hogy akármekkora is a “hiszti” és a “baj”, a nő mégis gyorsan “megjavul” és újra türelmes, finomat főz, alkalmazkodik, elfogad és újra és újra és újra és újra esélyt ad egy újrakezdésre!

A férfi nem azért figyelmetlen, mert gonosz. Erről többnyire szó sincs. Ő egyszerűen férfi. A férfi nem tud ilyen cizelláltan figyelni, ő nem érzékel ilyen mélységeket, ő nem vesz észre picike különbségeket a nő mimikájában, ő nem tud gondolatot olvasni és így számára a női elme teljesen kiismerhetetlen. Gyanúsan és átláthatatlanul bonyolult a nő a férfi számára.

Akkor hol a megoldás? Lehetsz-e igazi a párod életében?

Az első kérdés így hangzik inkább, hogy ő tényleg az igazi-e a te életedben!

Vagyis ő olyan, aki mellett jól érzed magad, aki mellett az lehetsz, aki lenni akarsz? Aki mellett nem kell szerepet játszanod, nem kell félned? Aki mellett bátran őszinte lehetsz? Aki mellett ki tudsz teljesedni vágyaidban és tudsz épülni, teremteni az életedben és a közös életetekben?

Ha ő tényleg ilyen szabadságot ad neked, ha tényleg így élheted önmagadat és a szerelmet, akkor bizony tényleg ő lehet most az igazid.
(Nem biztos, hogy egyetlen igazid van egy életedre. Lehet, hogy több korszakod van és mindegyikhez tartozik egy-egy igazi neked. 🙂 Ha így van, engedd, hogy jöjjenek szép sorban – korszakonként!)

Ha tényleg ő az igazid, akkor valóban érdemes várnod rá, lesni a kívánságait, vele örülni és megosztani vele a te örömödet és közösen megoldani mindazt, amit közösen akartok. Akkor, ha ő tényleg az igazid, bátran tégy meg mindent – amit te magad is szeretsz – ő érte is!

De ekkor is fontos, hogy lásd, hogy nem csak érte teszed, hanem magadért teszed. Te önmagadért gondoskodsz róla – mert te akarsz így tenni. Te önmagadért vagy türelmes hozzá – mert te az akarsz lenni. Te önmagadért vagy hűséges hozzá – mert te az akarsz lenni, hogy őt megtarthasd, hogy őt magad mellett tudhasd. Önzésed azonban úgy tűnik, neki is hasznos! 🙂

(Ha azt hiszed, csak ő érte teszed mindezt, azzal önmagadat áltatod… és később épp emiatt követeled majd az elismerést és viszonzást is. Ne áltasd magad, lásd, hogy mindezt te (is) így akarod!)

Nem attól lesz ugyanis jó az életed, hogy a kapcsolatodat boldoggá teszed, hanem fordítva: ha boldog vagy, akkor a kapcsolatodat is boldoggá varázsolod, hiszen te vagy a kezdet és a vég az életedben, te vagy a főszereplő, a biztos pont, a legfontosabb kulcs. Te vagy az igazi! Csak bátran merd ezt meglátni!

Szeretnél még jobban elmélyedni önmagadban? Találni olyan nézőpontokat, amik könnyebbé teszik a nehezebb helyzetek megélését is? Szeretnéd picit jobban szeretni és elfogadni önmagadat? Szeretnéd a szerelmet úgy élni, hogy valóban boldog lehess – szenvedés nélkül? Akkor tarts velünk és néhány hozzád hasonló társaddal programunkon, itt: Női-férfi-kurzus