Hogyan büntet, vagy jutalmaz a sors?

Jótett helyébe jót ne várj?

Beszélsz karmáról, hiszel új életekben, vagy épp a mennyországban és pokolban, hiszed, hogy jó tetteidet az élet jóval jutalmazza és hogy a gonosz is elnyeri “méltó” büntetését a rossz cselekedetei révén.

Aztán egyszer csak egy látszólagos “porszem” kerül a gépezetbe, és azt veszed észre, hogy az élet mégsem “igazságos”.
Sokaknak segítettél, szinte önmagadon átnyargalva tartottad mások érdekeit szem előtt, és végül jutalom helyett egy “büntetés”: egy betegség, egy sorscsapás jön válaszul?

Hogy lehet, hogy Isten eltűri a gonoszságot és hogy lehet, hogy sokszor épp azok kapnak jutalmat, sok pénzt és szerencsét, akik egy picit se törődtek másokkal magukon kívül?

Nem igazságtalanság ez.
Nagyon nem. De, ha így érzed, akkor csupán még nem érted az “igazság” szó valódi természetét. Ha energiákban tudsz gondolkodni, akkor mindezt meg fogod érteni. Nagyon is logikus, nagyon is igazságos mindez, mert az isteni – univerzális igazságoknak a földi és egós igazsághoz semmi köze nincsen.

Nem a karmát feszegetem ezós körítéssel, hanem a “tudomány” világával, színtiszta realitással, energia olaláról láthatod, hogyan működteted az univerzum valós törvényeit a te életedben…

jotett

Vajon a jótett helyébe mikor jár a jó-ság?

Nem minden esetben.

Gondold csak végig: amikor segítőkész vagy, akkor az vezérel, hogy másoknak segíthess, hogy mások jól érezzék magukat, és örülsz, hogy e jó érzésükhöz, neked is volt közöd. Igaz? Eddig szuperul működsz, és a világ is elismer…A boldog örömödet és önmagad felé tanúsított szeretedet a világ is szeretettel tükrözi.

Aztán addig-addig tartod magad előtt mások érdekeit és kényelmét, míg kialakul rólad egy nagyon pozitív kép: “te mindig segítesz, rád mindig lehet számítani.” Ez igazán jóleső tükör, szép elismerés. Itt még mindig vonzod a figyelmet, mások szeretetét, a sikert és elismerést, mert még mindig jól-vagy-önmagaddal.

Jó is ez a kép, öröm ezt hallani, jó érzés azt megélni, hogy így elismernek, hogy mások ilyennek látnak. Azonban ez “felelősséget is ró rád“, hiszen nem okozhatsz csalódást. Nem törheted meg ezt a képet magadról, és hogy valóban beleférj és benne maradj ebben a képben, egyre inkább törekszel arra, hogy ne mondj nem-et, ne okozz csalódást másoknak.

Segítesz, nem tudsz nem-et mondani, mások érdekeit magad elé sorolod… és egyszer csak jön egy betegség, egy súlyos kudarc, egy balszerencse, ami a “jutalmad” lenne. Hol itt az igazság?

Bizony ott van az igazság, hogy míg mások érdekeinek törekedtél megfelelni, elfelejtettél önmagadra figyelni. Ahol a figyelem, ott az energia – ez egy megcáfolhatatlan törvénye az univerzumnak. Olyannyira nem élted önmagad, a saját vágyaidat, a saját érdekeidet, hogy elfelejtetted szeretni önmagadat. Ha nincs szereteted, nincs figyelmed magadon, akkor az energiaszinted apad… fáradt leszel, egyre zártabb, egyre kiégettebb, egyre kétségbeesettebb, egyre nagyobb lesz a küzdés és félelem abban, hogy mások figyelmét, elismerését megtartsd.

A szereteted (a figyelmed) tartja magadon a teremtőenergiáidat. Ezt pedig most a nagy megfelelésben már nem éled, hanem félelemmel keretezed, korlátozod. A félelmek pedig szép lassan pusztításba fordítják ezt benned… és nem csoda, hogy a félelem olyan helyzeteket teremt az életedben, amiknek valójában nincs helye… 🙁

Ahogyan magaddal bánsz, ahogyan magadról gondolkodsz, ahogyan megéled és kiáramoltatod a szívedből jövő energiákat (szeretettel teli teremtőerőket), úgy fog mindez visszatükröződni.

Logikus és igazságos hát, hogy ha önmagadat nem szereted, hátra sorolod, nem becsülöd, akkor a világ is könnyebben eltipor vagy hátrasorol.

Amikor pedig hiszel magadban, szeretettel veszed körül önmagadat, ragyogsz, élsz, áradsz, akkor a környezeted is ezt tükrözi vissza: szeretnek a közeledben lenni, hisznek benned, éltetnek és szeretnek. Olyankor vonzod a jót, sikerülnek a dolgaid, meglátod a lehetőségeket, dicsérsz, emelsz másokat is. Egységben vagy magaddal, egységben, szeretetben az univerzummal.

Az “önzésnek” tehát van egy olyan harmónikus és jó formája, ami egyszerűen szükséges ahhoz, hogy a földi létben is boldog legyél! Kell annyi “önzés”, hogy az vezessen, ami jó neked, mert ha élvezed az életedet, ha tudsz örülni, akkor szeretni is tudsz (energetikailag a szeretet, a boldogság, a lelkesedés, eufória és öröm szinte azonos rezgések, azonos energiaszinten léteznek.)

Csak egy önmagával is békében lévő ember képes másoknak is valódi szeretet adni – elvárások nélkül, mert ő úgy ad, hogy észre sem veszi ad. Nincs benne szándék, nincs benne ok, nincs célja azzal, hogy szeret, hogy figyel rád, mégis azt érzed a közelében, hogy jó neked, hogy épülsz, hogy egyre vidámabb vagy, hogy élsz, hogy figyelmet és szeretetet kapsz. Ez olyan “önzés”, amit úgy élsz, hogy azzal mindenki más is épül, mindenki más is kap.

… és mi a helyzet a gonosz tettettel? Hogy lehet, hogy nem halnak korábban, akik másoknak ártanak?

Ugyanez az ok, ami a háttérben áll. Az univerzum törvényei, az energiák áramlásai.

Nézzünk 2 példát:

  1. Van, aki végig-dohányozza az életét, és mégis túlél sok-sok jóembert is. A dohányzás nagyon káros az egészségre, de mintha ők dacolnának ezzel…
    Az történik többségüknél, hogy bűntudat és lelkifurdalás nélkül dohányoznak. Egyszerűen élvezik a dohányzás 
    minden pillanatát, és nem “mérgezik” magukat lelkifurdalással, a haláltól és betegségtől tartó bűntudattal. A bűntudat ugyanis egyenlő azzal, hogy haragot érzel önmagaddal szemben és szabályosan bűnteted magad, vagyis a saját energiáidat önmagaddal szembe fordítod. Ez jobban árt, többet pusztít 100-200 doboz dohánynál. Ez az, amikor valóban árt majd a cigaretta…
  2. …és van, amikor valaki gonoszul, haraggal bosszút forral, és végül ádáz tettei mégis büntetést nyernek – de nem csak az emberi törvények szerint, hanem egy komoly balesettel, vagy betegséggel sújtja őt az “ég”. Az történik ugyanis, hogy a harag olyan egós (félelem alapú) működés, amikor az energiák a teremtés helyett annak negatívjába, pusztításba csapnak át. Aki a saját energiáját így a félelemtől és haragtól kifordítva éli meg mások felé, az önmaga felé sem tud adni. Nem képes nyitottan észrevenni a jót és lehetőségeket kovácsolni azokból. Előbb-utóbb a saját békétlensége önmaga ellen is pusztítást idéz elő, és ez balesetek, betegségek, sorscsapások útján kerülnek majd az életébe. Képzeld csak el, mekkora “büntetés” egy ilyen embernek a saját személyisége, a saját energiái és gondolatai?!

Amikor mindezt felismered és belátod, hogy az energiák nagyon is áthatják az életünket, úgy tisztul ki minden az életedben és tudatodban a “jóságról”, a “gonoszságról” és “igazságról”.

Akkor mi is a jóság és igazság?

Az univerzumban nincs jó és rossz valójában. Isten előtt nincs, és ezt gyakran megélheted te is a napjaid során, ha akarod.
Amit egyik pillanatban egy nézőpontból jónak látsz, az rögtön egy másik nézőpontból fájdalmas is lehet talán… aztán újra hozzáadódik valami, és újra a jót éled. Nincs hát jó és rossz (csak a saját, emberi értékrended szerint) Azonban ami neked rossz, az lehet másnak jó, és fordítva is.

Lehet, hogy kirúgnak az állásodból. Ez fáj, és rossz… (vagy ki tudja?) Ennek köszönhetően holnap lemaradsz egy munkahelyi balesetről. Ez jó… (vagy ki tudja?)… Kiderül, hogy az exfőnöködet is érinti, és életét veszti… ez rossz. (vagy ki tudja?)… és aztán téged visszahívnak a munkába… 

Az univerzum egyetlen “igazságot” ismer, és ez a szeretet. Ennek is csak az a formája igaz, ami nem ítélkezik, ami akor is szeret, ha jó vagy és rossz vagy (hiszen az univerzumban ez így nem különül el), és az a szeretet lehet végső igazság, aminek semmilyen feltétele nincs. Nem korlátja a féltékenység, az irígység, a kisajátítás, az irányítás, az elvárások és birtoklás, és nem korlátja a felelősség, bűntudat vagy lelkifurdalás sem.

Egy picit hadd térjek ki a “lelkifurdalásra”, és nézzük ezt is energia-oldalról:

A lélek nem furdal. A léleknek nincs korlátja, nincs határa, nem születik, nem pusztul el, nincs kezdete és nincs vége, így nincs félelme sem. A lélek nem szenved, hisz nincs mitől, ha ő maga végtelen. Nem korlátozza semmi sem.

Az egó alkotta a szót, hogy: “lelkifurdalás”, és hitette el veled és a társadalommal, hogy ha ilyened van, akkor jó vagy, mert akkor tudod, hogy bizonyos tetteid nem helyénvalóak voltak. A lelkifurdalás során önmagadra haragszol (ahogy a bűntudatnál) és ostorozod magad egy múltbeli döntésed vagy mulasztásod miatt.

Van értelme ennek? Van annak értelme, hogy kiszakadj a jelenből? Van annak jó-sága, hogy haraggal fordulj magad ellen és pusztítsd vele a saját jólétedet? Nincs. Épp ez az! Az energiák valóságában ez kifejezetten árt neked, és nagyon sokszor épp ezért betegesek a leginkább “lelkiismeretes” emberek. A szeretetben nincs büntetés, és nincs önmagad elleni harc sem.

Azonban, hogy azt is lásd, mi is a haszna ennek, és ne ostorozd mostantól magad azért, mert mégis van lelkiismereted, tudd, hogy ez mindenkiben van…. és van némi haszna is.  Valójában ott érdemes volna megállítanod a “furdalást”, ahogyan ébred benned, és megköszönni az egódnak, hogy újraértékelteti veled a múltat, hogy tanulhass belőle. Azonban ettől mélyebben és hosszabban benneragadni valóban veszélyes: önmagadra nézve.

Az életed legfőbb célja az, hogy szeress, és boldog legyél! Boldog-ulni születtél és nem azért, hogy magadon átgázolva másokért élj! Akkor fogsz tudni másokért igazán élni és jót tenni, ha azt már tudod, hogyan szeresd önmagad és megtaláltad már magadban a forrásodat, a boldogságod forrását!

Kívánom, hogy minél előbb átlényegítsd magadon ezt a jó-önzést, és elérd a boldogságodat! Nagyon szívesen segítelek ebben az utadon! Tarts velünk, és néhány hozzád hasonló, tudatos, bologságra, szeretni vágyó társsal! Várunk ezen a programunkon: Tarts velünk!