A gyógyuláshoz vezető úthoz hozzátartozik a betegséghez és fájdalmakhoz való ragaszkodás feladása.

ragaszkodás

A gyógyuláshoz vezető úthoz hozzátartozik a betegséghez és fájdalmakhoz való ragaszkodás feladása.

Elsőre talán furcsán hangzik és azt gondolnánk, senki sem ragaszkodik a betegségéhez, problémáihoz, miért is tenné? Nem tudatosan, de mégis ezt tesszük, aminek egyik jele, ha a betegség vagy az adott fájdalom állandósulni látszik és különféle kellemetlen közérzetekkel társul.

A valami ellen való harc az élet bármely területén helytelen megközelítés, hiszen egy hatalmas ragaszkodást is jelent egyben, így a betegséghez és gyötrelmeinkhez is ragaszkodunk tudat alatt, ha elkezdünk harcolni ellene. Ezzel ott tartjuk az adott dolgot életterünkben, részünkként, nem pedig távolítjuk magunktól. A harc vagy vitatkozás nem vezet előre egy lépést sem az eredményt illetően, legyen az bármilyen dolog, téma vagy személy.

Ragaszkodunk már például azzal is a betegséghez, ha mondogatjuk, meséljük, vagy agyunkba véssük, hogy „beteg vagyok”, vagy egyszerűen hozzánk tartozó sajnálatos tényként könyveljük el, ami ellen bár próbálunk küzdeni, de ez a harc megtartó erejű.

Ha harcolunk, miközben az egészségre vágyunk, vagy egyéb testi-lelki fájdalmunk megszüntetésére, akkor általában valahogy törvényszerűen az történik, hogy amíg valamire görcsösen vágyunk azt nem kapjuk meg, inkább elveszítjük. Azért küzdünk, hogy a nemkívánatos dolgokat eltávolítsuk magunktól, de eközben könnyen elveszíthetjük az önkontrollt és egyre kétségbeesettebben markoljuk egyidejűleg azt, amit el szeretnénk távolítani, és nem értjük miért nem távozik és múlik.

Nem vagyunk a jelenben, a mostban, az univerzum felé hiányt, vágyódást, és fájdalom vagy félelem energiát sugárzunk ki, tehát ez is fog hozzánk visszatérni. Közben még esetleg haragszunk, gyűlölünk, és dühösek is vagyunk. Mindez egy nagyon alacsony energiaszinten tart, és ha életünk teremtésében gondolkodunk, ismételten hasonló érzéseket és helyzeteket fogunk magunkhoz vonzani.

A fájdalom egy fokkal magasabb energiaszinten van a dühnél és haragnál, de gyógyuláshoz továbbra sem tűnik elegendőnek. Ha félelemmel is vegyülnek érzéseink, az még magánál a harcnál is alacsonyabb energiaszinten tart bennünket. Amikor egy beteg ember ideges magától a betegség tényétől és tudatától, ez sem segíti a gyógyulást, hanem éppen kinyújtja.

Vagy például minél féltékenyebb valaki, annál hamarabb veszítheti el féltékenysége tárgyát vagy személyét, ez is hasonló elven működik, mert minél jobban ragaszkodunk valamihez, vagy valakihez, annál könnyebben veszítjük el, hiszen az élet meg akar tanítani arra, hogy semmihez ne ragaszkodjunk, és ne akarjunk birtokolni.

Minél agresszívebben, elszántabban űzzük mindezeket, annál távolabb kerül a gyógyulás és a megoldás.

Az önsajnálat szintén nem megoldás, hiszen továbbra is csak alacsony energiaszinten tart.
Természetesnek mondanánk például, hogy egy betegség további aggodalmakkal is jár: „mi lesz a munkahellyel, vállalkozással, családdal nélkülem, gyorsan meg kell gyógyulnom!” Ilyenkor a kétségbeesés, neheztelés erői uralkodnak, és könnyebben válik ellenségessé a környezetével az illető.

Fontos tehát felismerni saját hangulatunkat és hozzáállásunkat a betegséggel és fájdalmakkal kapcsolatban, hogy felül tudjunk emelkedni rajta.

 

Mi a megoldás?

 

1. Gondolatok megváltoztatása

gondolatok
Mint minden változáshoz, így a gyógyuláshoz is szükséges a gondolatok megváltoztatása, hiszen azok teremtő erővel bírnak, ez pedig csak elhatározás kérdése, mégpedig nagyon erős elhatározás és kitartás kérdése, amire igenis képesek vagyunk!

Talán mindezt felismerve is lesznek olyanok, akik tovább folytatják ragaszkodásukat, hiszen egyfajta pótcselekvésként is funkcionál, kitölti életüket, van mivel törődniük, van miről beszélgetni. Előfordul, hogy egyesek szinte emelkedettebb hangon állnak ki betegségük és fájdalmuk mellett és meg akarják azt védeni, hiszen az ő betegségük szerintük komolyabb bárkiénél.
2. Feladás
Feladás során kerülhetünk az unalom, megelégedettség, egyhangúság, érdeklődés veszítettség érzéseihez, ami egyben már magasabb energiaszintet is jelent a korábban felsoroltaknál. Amikor szinte vállat rándítunk, és eljutunk oda, hogy nem érdekel már a dolog, a probléma, a betegség, akkor már elkezdődhet valamiféle oldódás és gyógyulás.
3. Okok felismerése
Egy egyszerű megfázás, meghűléses probléma például eredhet abból, hogy elegünk volt valamiből vagy valakiből, nyomást éreztünk életünk valamely területén. Ilyenkor pillanatnyilag kivonulunk abból, amiből elegünk volt, ami nyomásként nehezedett ránk és gondoskodásra vágyunk, szeretetre. Lelkünk tudja, hogy a szeretet mindenre megoldás, szeretni pedig elfogadással lehet bármi és bárki irányába, önmagunkat főképp és elsősorban beleértve.

A gyógyuláshoz ki kell jönnünk az adott helyzetből, nem maradhatunk ugyanabban. Lassabban gyógyulunk, ha „nem adjuk fel” az adott, előidéző helyzetet és például betegen is tovább dolgozunk.

A felnőttkori cukorbetegség okozója, amikor valaki azt érzi, hogy például a gyermekek nem szeretik eléggé, ez a „külső nemszeretés” pedig az önszeretet hiányából fakad. A gyermekkori cukorbetegség a szülők párkapcsolati problémáira vezethető vissza, amikor esetleg a szülők”szétmenőben” vannak vagy már el is váltak egymástól.

Közvetett okozók esetén, ha hangulatunk, energiaszintünk lecsökken valamilyen oknál fogva, vagyis valamiből szintén elegünk van, akkor elkezd gyengülni az immunrendszer.

Minden betegségből és fájdalomból ki lehet jönni, ha az azt előidéző helyzetet felismertük. Aki panaszkodik, az nem a feladást gyakorolja, hanem épp a ragaszkodást.

Minden betegség valamiféle elnyomás következménye. Elnyomás pedig mindaz, amikor nem azt tesszük, amit szeretnénk és ettől függőségi viszonyba kerültünk.

Tegyük fel magunknak a kérdést! Kiből vagy miből lett elegünk?

 

4. A pótcselekvés feloldása új célok találásával
A harc éppen azt az energiát emészti fel, amellyel boldogságot, harmóniát, egészséget teremtenénk magunknak. A célért nem harcolni kell, hanem tenni érte, és ehhez negatív energiáktól mentes tettekre van szükség.

Az energiát olyan célok, hitek keresésébe és találásába kell fektetni, amik sokkal kívánatosabbak annál, mint amit szorongatunk, ami ellen harcolunk, olyan célokat kell találni, amiben jól tudjuk érezni magunkat és ami ezáltal ki tud hozni az adott helyzetből. Tiszta, szent, önzetlen célokkal lehet előre jutni, amiért érdemes meggyógyulni, ami irányába képesek vagyunk szenvedéllyel és lelkesedéssel elindulni.

Minden figyelmünket fordítsuk a pozitív gondolatokra, a szeretetre, és hogy ezáltal nyugodt maradjon a lelkünk. Legyen bennünk megértés, megérteni akarás és akkor nem merülnek fel pusztító indulatok, és ez minden problémára érvényes, legyen az egészségi, anyagi, családi vagy akár egy baleset.

Az ember szokásainak rabja, csak kényszer hatására fejlődik, ezért kapjuk a betegségeket, fájdalmakat, problémákat. Jobb, ha magunknak alkalmazzuk a kényszert, minthogy a „sors” kényszerítsen, ezért elő kell idézni olyan helyzetet önmagunk számára, ahol valami pozitívra és feltöltő tettre kényszerítjük magunkat.

Fel kell adni azt a berögzülést, hogy mások oldják meg a problémáinkat helyettünk, így vegyük ki részünket a gyógyulás folyamatában és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, persze ehhez lehet segítséget is kérni.

Fel kell adni azt a szokásunkat, hogy pótcselekvésekhez folyamodunk, ismerjük meg és vállaljuk fel önmagunkat! A betegség és fájdalom is egy pótcselekvés, hiszen mi választottuk az egészséges és feltöltő cselekvési vágy helyett.
5. Változás
Ha nem változtatunk:
-étkezési szokásainkon,
-élethez való viszonyulásunkon,
-de elsősorban gondolkodásunkon,
akkor a probléma sem fog változni.
Ne felejtsük el, hogy amikor valaki több időt törődik a betegségével, fájdalmával és problémáival, mint céljaival, akkor az egy pótcselekvés. Ha megtaláljuk a célt, amiért érdemes kigyógyulni bajainkból, problémáinkból, akkor az sosem lehetetlen, mint egyébként semmi sem az! Az ember arra született, hogy célokat valósítson meg és ezáltal teremtsen.

Ne a csodát várd, hanem tegyél meg minden tőled telhetőt (akár tudás és információk, apró örömök, sikerélmények gyűjtése) és a csoda is megtörténik, vagy legalább hagyd, hogy az megtörténjen, hiszen mi magunk hozzuk létre a csodát!
„Lehet harcolni az elnyomás ellen, vagy küzdeni a szabadságért”

 

Szerző: Dr.DaisySi / SzabadonÉbredők

szabadság

 

Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!