Az ősi univerzális szimbólumnyelv

 

A harmadik szem bizonyos fokú új életre keltése alapfeltétele az Akashában való olvasásnak. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán miért van szükség biológiai előkészítésre, s vajon az adeptusok mind alkalmaztak-e ilyen gyakorlatokat misztikus képességeik kifejlődése előtt?

Erre a válasz az, hogy amennyire az okkult történelmet követni lehet, a nagy beavatottak minden korban kaptak bizonyos kiképzést, melynek lényeges része volt a tudatos, vagy ösztönös revitalizáció. Például az ókorban az óhéber próféták tudatosan az egyiptomi jóga embriópozitúrájában gyakoroltak. Ez a szokás a vallásalapító Mózestől származik, aki azt egyszerűen átvette egyiptomi mesterétől.

Közismert a kínai jóga-meditáció szabályzat a messzemenő biológia előírásaival. Maga Buddha hét éven keresztül aszkéta életet folytatott, és a fizikai gyakorlatok minden válfaján átment megvilágosodása előtt, amely hétévvel gyakorlatainak megkezdése után állott be.

10011770_555435347907403_6355371743850833419_o

 

Hasonló tudósítások maradtak fenn Pythagorasról – Hermes-Toth-ról is mint az atlanti jóga praxisának első leírójáról. Bárhova nézünk, bármelyik adeptust vesszük szemügyre az ókortól egészen az újkori látnokig: dr. Rudolf Steinerig, mindig azt látjuk, hogy a mesterek titokzatos gyakorlatokat végeztek, amelyeknek eredménye a harmadik személetre ébredése volt. A gyakorlatok különféleségük ellenére is azonos eredménnyel jártak, s akár tudatosan, akár nem, biológiai stimulusokat vezettek keresztül az agy elcsenevészedett központjain. A beálló eredmények azonban csak olyankor adtak teljes képet, ha a tréninget magas erkölcsi fokon álló egyén a szellemi síkokon való meditációval kötötte egybe. Ezen a kiegészítő részen fekszik az Ákasha-olvasás művészetének zöme, melyhez kivételes szellemi tehetség, tudás, intelligencia és sokoldalúság szükséges.

Mert a misztériummirigyek életre keltése önmagában csak a biosz mágikus energiáit dobhatja felszínre, a magasabb tudatállapotok rejtelmeibe nem vezet be. Ezért a kiképzés mindig kettős.

Kozmobiológiai és kozmozófiai. Csak ennek a két iránynak egyesítése adja ki az ősi atlanti ember: a Homo Mágus tudattartalmát s a még régebbi Homo Mentalis pszichikai élményeit. A biológiai faktorok fokozása elengedhetetlen, mert a jelenlegi gondolaterőnk elégtelen, a Homo Sapiens tudatának köre szűk, megismerő-képességének intenzitása alacsony. Az Ákasha engrammjainak megfejtéséhez pedig magas frekvenciára van szükségünk; a távoli kozmosz titánvilágaiból származó üzenetek megfejtésére rendkívüli képességeket kell kifejleszteni. A közönséges ember tudatának világossága gyertyafény az adeptus tudatának reflektora mellett.

A kozmikus elme sokszázezer gyertyafény erejű reflektorok vetítőerejét igényli, úgyszintén a kozmikus öntudat. És az erő, a frekvencianövekedés önmagában még nem elegendő, mert ezenkívül a kozmikus üzenetek idegen, ismeretlen világnyelven vannak fogalmazva, tehát azt előbb el kell sajátítani, hogy értelmébe valaki behatolhasson. Az Ákasha azon a nyelven közvetíti tudósításait, amely a szellem őslétezésének világnyelve. A módszer szimbolikus, és az ősi ismeretek élő jelképei.

Minél közelebb vagyunk a civilizáció kezdeteihez, minél régebbi korokra megyünk vissza, annál feltűnőbb, hogy a népek írása, nyelve, megnyilatkozási formája szimbolikus. A hieroglifák eredetileg élő képek átvitelei.
Az ősi kultúrember, az atlantida tudata mindenben élőképeket, sokdimenziós emblémákat látott. A képek magukban foglalták keletkezésük titkát, értelmét s jövőjüket. A gondolatok közlése is túlnyomórészt ideavetítésen alapult. Ez a fokozott képszerűség a mozgó, változó, folyamatos teremtés állapotában lévő formaalkotó tendencia a létesülés legnagyobb misztériuma, mely a halhatatlan ideák soha nem szünetelő tevékenységének következménye. Elképzelni, beszélni, vagy teremteni – egyetlen fogalom volt a mágikus atlantida számára! Ugyanez a mód volt időtlen idők óta az Őskozmosz általános nyelve. Ebből a forrásból sugárzódtak valósággá az Ákashából kilépve a megelőző Manvantárák tapasztalatai, s ez volt az, amit mint a fizikai lét célját, az ősanyag visszamaradt állaga Manu törvényeiként őrzött meg a későbbi örökké-valóságok részére.
Az ősi egyetemes szimbólumnyelv kulcsszavai azonban veszendőbe mentek az elállatiasodott ember számára. Noha az ábécét megőrizték a titkos hagyományok, minden neofitának újra meg újra meg kell tanulnia olvasni a természet könyvében. Az ábécén kezdve, egyszerűbb szavakat alkotva, később eljuthat az összefüggő mondatokig, s ha már elegendő gyakorlata van a nagy könyv ábráinak szemléletében, kezébe kaphatja a titkos krónika még nem közölt köteteit is.
Ennek az előkészítő tanulmánynak elvégzése alaposan próbára teszi a neofita türelmét és kitartását. A stúdium megköveteli, hogy testtel-lélekkel belemerüljünk az elmúlt világok eszmekörének jelképeibe. Az elemi útmutatás alapján tanulmányozni kell halott fajok vallástörténetét, régi mítoszokat, meg kell fejteni az istenek születéséről szóló hagyományok között rejlő magasabb értelmet. A régi világ szimbolizmusából magunkévá kell tennünk mindazt, ami hozzáférhető.
Akkor azután egy idő múltán, amely igen hosszúnak tűnhetik előttünk, minden természeti tárgyat, élőlényt, formát és cselekvést jelképnek fogunk látni. Az emberek tevékenységében örökéletű, személytelen tendenciák megnyilatkozását látjuk majd. De megelevenedik a lelketlen természet is, és a természeti erők játéka mint hatalmas elemi szellemek, démonok és cherubok élettevékenysége fog feltűnni.

Ez az a pont, amikor érthetővé válik előttünk a nagy költő – Goethe – mondása:

“Minden földi dolog csak egy halhatatlan szimbólum, porba öltöztetve.”

Forrás: Wictor Charon – ÁKASHA KRÓNIKA

Foto Creathor
A Beszélő Fény krónikájában való olvasás tankönyve
Az F.H.R.C. mesterképző tanfolyamának titkos vezérfonala