A szeretet ünnepe felelősíti a szeretethiányt

Egyedül töltöd a Karácsonyt, vagy társas magányban?
Vagyis elvágyódsz valakihez, aki épp nem lehet veled?

A Szeretet Ünnepe kétségkívül megtölti a szíveket fénnyel és szeretettel. Átlengi a levegőt valami finom, békés, szeretetteljes megadás. Érzed ezt Te is, akkor is, ha épp valahol máshol szeretnél lenni, vagy valaki mással szeretnél ünnepelni.

A szeretet, és annak a vágya áthatja minden porcikádat és épp ezért talán felerősíti benned azt a hiányt is, amit az év többi napján könnyebben viselsz el, hiszen a mindennapok rohanása téged is kiszakít az “önsajnálatból”. Karácsonykor az igény, hogy a szeretteiddel, szerelmeddel legyél, különösen nagy hangsúlyt kap. Ha nem ott vagy, ahol szeretnél, ha nem lehetsz amellett, aki mellett szeretnél, vagy épp egyedül ünnepelsz, felerősödhet benned az a gondolat, hogy “nagyon egyedül vagy”, hogy “téged nem szeretnek, vagy legalábbis nem szeretnek eléggé“.

Sok-sok ismerősöm, barátom ünnepel úgy, hogy titkon valami vagy valaki más társaságára ra vágyik.
Boldog és örömteli ünnepe lesz így is, hisz a Karácsony az mégis csak Karácsony, de amikor senki sem látja, megnézegeti a telefonját, vajon eszébe jut-e azoknak, akik neki a fejében járnak, és talán egy-két könnycsepp is legördül az arcán, amikor nagyon “egyedül” érzi magát.

Ha köztük vagy, hadd legyek melletted ezzel a rövid írással most! Küldök neked én sok-sok szeretetet, és egy olyan nézőpontot, amivel nem leszel annyira “egyedül”!

karacsony-egyedul

Valójában NEM EGYEDÜL vagy!

Az tölti ki a gondolataidat, hogy egyedül vagy? Hogy miközben társaság vesz körül is egyedül érzed magad?

A tudatod fókuszában ekkor A HIÁNY jelenik meg. Amikor azt mondod: “egyedül”, akkor a figyelmed azon van, amid NINCS, és nem azon, amid van!

A legtöbb szenvedésed és önsajnálatod abból ered, ahogyan GONDOLKODSZ magadról, másokról és az élet adta helyzetekről. Ha a gondolataid középpontját az teszi ki, amid épp nincs, azzal folyamatosan boldogtalanságban, vágyakozásban tartod magad, és kivül maradsz a jelen pillanat örömein.
Meghatározóvá válnak az aggodalmaid, a bizonytalanság a jövő felől, és a ragaszkodás a múlt szép emlékeihez.
Sem a múltat, sem a jövőt nem tudod megoldani azonban.

A megoldás az, ha másképp gondolkodsz a jelenben, és a NINCS helyett meglátod azt, ami VAN, és egyszerűn befogadod!

Vagyis amikor egyedül érzed magad, akkor valójában “NEM EGYEDÜL” vagy, hanem “ÖNMAGADDAL VAGY!”.

Ez pedig egy elképesztően nagy különbség! Ha úgy gondolod, hogy “egyedül” vagy, azzal tulajdonképpen önmagadról kiteszed a figyelmedet, és folyamatosan várod, hogy majd valaki megtöltsön Téged és a napjaidat élettel és szeretettel!
Ha azt mondod: “ÖNMAGAMMAL VAGYOk”, azzal pedig a figyelmedet végre önmagadra irányítod!

Mit jelent az, hogy önmagaddal vagy? Hogyan legyél önmagaddal?

A boldogságod kulcsa ez, és nem csak karácsonykor, hanem az év minden napján, minden évszakban és minden évben.

A figyelmet, amit mástól vársz, a szeretetet, amit mástól akartál megkapni, sokszor befogadni sem merted.
Talán még kérni sem akartál sosem.
Miközben elkeseredtél azon, hogy mennyire nem vagy fontos másoknak, észre sem vetted, hogy a figyelmet és szeretetet önmagadnak  “elfelejtetted” megadni.

Hányszor kérdezted meg magadtól?…

Mire vágyok?” (Nem az a kérdés, mire vágyok mástól?)
Mit tehetek ÖNMAGAMÉRT?” (Nem az a kérdés: mit tehet más értem!)
Mikor adtál arra időt magadnak, hogy valóban azt tedd, amit szeretnél?” (… és ne arra várj, hogy más is részese legyen, vagy te tegyél másokért?)
Mi bánt, mi ad örömet?”

Még főiskolás voltam, – kb: 20 – éve – amikor egyszer csak valaki ezt mondta mellettem:
“Egy intelligens ember kiváló társ önmaga számára is!”
Azt hiszem, elmondhatom, hogy ez a mondat akkor megváltoztatta gondolkodásomat önmagamról, ugyanis csak helyeselni tudtam. Ráadásul, akármilyen mélyen gondolok bele ebbe, nem tudom megcáfolni sem. Azóta – és ennek már 20 éve – így is tekintek önmagamra: vagyis sosem egyedül vagyok, sosem unatkozom, sosem várom, hogy majd más szórakoztasson… hanem egyszerűen tudom értékelni azokat a pillanatokat, amikor önmagamra is figyelhetek.

Legyél önmagaddal egységben!

Nagyon sokat tehetsz önmagadért.
Adhatsz a testnek, adhatsz a lelkednek és adhatsz a szellemednek is olyat, amitől energiát nyer, amit élvezni tudsz, ami segít örömmel megélni a jelent.

Adj a testednek…
Vegyél egy meleg, gyertyafényes fürdőt, tegyél fel egy arcpakolást, készítsd el, vagy rendeld meg a kedvenc ételedet, aludj egyet napközben, menj edzeni, ha az esik jól. Menj masszőrhöz, vagy egy szépségszalonba, és add meg a testednek, ami jól esik neki. Nyerj energiát a fizikai világodból! Bárhogyan, amit csak szeret a tested!

Adj a szellemednek…
Beszélgess…, olvasd a kedvenc íród könyveit, kötögess, kövesd a kreatív hobbijaidat, nézz meg egy jó filmet… Adj magadnak bármit, ami a GONDOLATAIDAT örömmel burkolja be! Amin ábrándozhatsz, amin nevethetsz, amin gondolkodhatsz….

Adj a lelkednek…
Hogyan? Ez picit feladja a leckét.
Hol a lelked? Ki ő? Itt a nagy kérdés, vajon, hogyan tudod elérni? Mit tudsz adni neki?

Azt gondolod, hogy valami a lelkednek jó, vagy máskor azt gondolod, a lelkednek rossz…. , megint máskor azt gondolod, még furdalni is tud a lelked ismerete… 🙂 valójában azonban ez mind egyik sem igaz. 🙂
A lelkedet önmagában aligha tudod elérni. A személyiségeden szűrőjén tudsz rá tekinteni, nem külön identitásként. Az azonban bizonyos, hogy mivel a lélek végtelen, testetlen, energia, nem tud sem fájni, sem ítélkezni, sem egyedül lenni.

A lelked az a belső én-ed, aki csupán tapasztal. Nem ítéli meg semmiről, hogy mi jó és mi nem, nem fáj, nem haragszik.
Egyszerűen van, létezik egy nagyon mély egység-érzéssel, egy biztos tudattal arról, hogy minden úgy kell legyen, ahogy van… Azért öltött testet, azért vett fel egy személyiséget, hogy megtapasztalja, milyen a lét az anyagban, a fizikai világban. Megtapasztalni jött fájdalmat, örömet, ölelést, evést, éhséget, szexet, időt, távolságot, betegséget, gyógyulást….stb. A lelked, az a belső biztos nyugalmad, ahol a szeretet lakozik, és ami “csak” tapasztal: megélni akarja a szeretet ilyen fizikai keretek között!

Vagyis Te is egy 3 dimenziós, két lábon járó hatalmas SZERETET-Energia vagy eredendően. Maga az egység! 🙂
Csak, ezt elfelejtetted, és keresed, kutatod önmagadon kívül, és persze nem találod, hisz benned van! Te magad vagy!

Ezért a lelkednek “csak” tapasztalást tudsz adni. Valamint azt, hogy megpróbálod lecsupaszítani róla a személyiséged, szellemiséged béklyóit: félelmeket, aggodalmakat, haragot….
Így tudsz közelebb kerülni hozzá, önmagadhoz, az eredendő én-edhez!

Ha tehát a lelkednek akarsz jót, akkor – talán így a legegyszerűbb megérteni – tegyél le minden haragot és aggodalmat Karácsonykor! Mindet! Azt is, amit ÖNMAGAD felé érzel, és büntudatként cipelsz.
Tegyél le mindent szeretettel!
Lényegesítsd át magadon, gyakorold a megbocsátást, és az elengedést akár meditációban, akár mantrákkal, akár gyertyát gyújtva egy szertartással, és nyisd meg magad a szeretetnek, elfogadásnak, és a jelennek….

Légy önmagadnak erős, méltó és fontos társasága! Fogadd el és szeresd önmagad úgy, ahogy vagy! Adj magadnak békét, megbocsátást, szavazz magadnak hitet, bizalmat, és mindent, ami nem ezt szolgálja, tegyél le most! Szóljon a karácsonyod arról, hogy te “fejlődsz”, te felismered saját magad értékeit!

Rajtad a sor, hogy önmagadról tanulj! Ha pedig átérzed, és megteszed, azzal a karácsonyi magányod életed egyik legnagyobb tanítása lehet, és vele együtt a következő hatalmas lehetőségek kapuja….

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz és szívesen indulsz el a kalandra a segítségünkkel, és néhány hozzád hasonló társsal, akkor itt olvass tovább: Szeretet-kurzus

Sok szeretettel várunk