A nyitott kapu

Mi teszi az embert emberré? Valóban kiemelkedtünk az állatvilágból? Mitől vagyunk mások, mint az állatok? A beszéd, vagy a gondolkodás tesz minket azzá, amik vagyunk? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy igen. De a kérdés ennél sokkal összetettebb.

A gondolkodás és a beszéd olyan lehetőséget adott az embernek, amivel a túlélési hierarchiát tekintve valóban az állatok fölé emelkedtünk. Hiszen szervezetten, gondolkodva, stratégiákat kialakítva, a beszédkommunikációt ügyesen használva legyőzhetjük még a nálunk sokkal erősebb állatokat is. És ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy végső soron mindig mi esszük meg az állatokat, biztosítva ezzel alapvető fizikai szükségleteinket, garantálva a túlélést.

De a gondolkodásnak és a sok beszédnek van egy igen kellemetlen hozadéka is, ami sokkal kevésbé hasznos és élvezhető. Ez pedig a szenvedés. És itt nem a fizikai szenvedésre gondolok elsősorban, bár ez is csak eredménye annak a belső, mentális szenvedésnek, ami mára gyakorlatilag népbetegséggé nőtte ki magát. A kedélyingadozás, a depresszió, az aggódás, a pánik betegségek különböző fajtái és szintjei mind ide sorolhatóak. Látszólag persze semmi köze ezeknek a gondolkodáshoz. És mivel ma már a szenvedés természetesen elfogadottá vált az emberi társadalomban, a folyamotokat, ami összekapcsolja ezeket, észre sem vesszük. Azt hisszük ez így „természetes”.

nyitott-kapu

De láttál már depressziós fát? Vagy pánikbeteg halat a tengerben? Pedig az állatok is ismerik a félelmet. Életük része, hiszen adott esetben ez menti meg őket életveszélyes helyzetekben. De mégsem lesznek mentálisan betegek, zavarodottak. Nem járnak pszichológushoz, nem szednek altatót, és egészen jól elvannak a számtalan betegségék nélkül is, amit az emberek elkapnak, megszereznek, begyűjtenek, elszenvednek. Az élővilágban egyetlen más faj sem tud annyi betegségben szenvedni, mint az ember.

Mitől van ez? Mert valamiben tényleg mások vagyunk, mint az állatok. És ez valóban a gondolkodás. A különböző élőlényeket úgy képzeld el, mint adott, zárt rendszereket. Mint egy pici zárt ökoszisztémát. Egy oroszlán egy zárt rendszerű ökoszisztéma, akár egy antilop. És mivel tökéletesen működnek a maguk zárt rendszereiben, minden pillanatban azt teszik, azt élik, amire teremtődtek. Az antilop nem lesz depressziós, mert az oroszlán kergeti. És az oroszlán sem lesz pánikbeteg, mert esetleg két napig nem sikerül zsákmányt elejtenie, holott az életben maradása függhet a sikertől.

Miért ilyen „lazák” az állatok? Mert nem gondolkodnak, csak annyit, amennyi éppen az életben maradásukhoz szükséges. Mert a rendszer zárt. Az emberi elme és tudat nem zárt teljesen, mint az állatoknál. Olyan, mintha lenne rajta egy nyitott, nem befejezett rész. Ha ezeket a rendszereket egy látszólag tökéletesen berendezett szobának képzeled el, akkor az ember esetében a szobán van egy ajtó, amit nyitva hagytak. És itt kezdődnek a gondok, na és persze a lehetőségek is. Mert az ajtón keresztül mindenféle fények, hangok, rezgések, és energiák szűrődnek be a szobába.

A félelmeink miatt nem merünk kilépni az ajtón. Senki nem szereti elhagyni az ismert, és biztonságos közeget. De közben nem tudjuk nem észrevenni, hogy van valami a falakon túl is, ami bizony hat ránk. Úgy csinálunk, mintha nem is lenne ott semmi. De néha a teljes figyelmünket mégis leköti a beszűrődő fény. De a fény továbbra is ismeretlen, és mi rettegünk az ismeretlentől. Ezért aztán nem marad más, mint elmélkedni, gondolkodni és beszélni róla. De miről is? Ezért talál ki az emberiség folyton technikákat, tudományokat, rendszereket, hitrendszereket, vallásokat. Magyarázni akarja azt, amit nem lehet.

Mert az ajtón túl, a korlátaid mögött maga a teljesség lakozik, maga az ÉLET. És az életet megérteni nem, csak megélni lehet. Hiába gondolkodsz az életen, hiába akarod szavakkal körbeírni, ez lehetetlen. Mert a szavak zárt rendszerek, és nem képesek visszaadni azt, ami van, és ami jóval túlmutat rajtuk. Vegyél hát példát az állatoktól! Egyszerűen kezdj el élni, ahelyett, hogy állandóan gondolkodsz! Ne a fejedben élj, hanem az életben! És ha igazán érdekel, hogy mi van az ajtón túl, indulj el bátran, és fedezd fel! Fedezd fel a szobán túli világot is! Ez a lehetőség az, ami igazából kiemel téged az állatvilágból.

Lépj ki az ajtón! Lépj be az ÉLETEDBE!

Földi Gábor
www.tudat-om.hu