10 + 1 dolog amit elfelejtettünk

Minél többet gondolkodok az életről, annál inkább megerősítést nyer a következő gondolat bennem: Az emberiség legnagyobb problémája a feledékenység. Minden emberi tevékenység, az egyéni, és a kollektíveket, a kulturális valamint a történelmieket is beleértve arra ítéltetnek, hogy elfelejtsék őket. Nemcsak a múltunkat felejtettük el, hanem a jelenben való helyünket is, és azt, hogy felelősséggel tartozunk a jövőt illetően.

Személyes szinten, az egó alapú tudatállapot „feladata”, hogy a feledékenység állapotában tartson, hogy megtörje azt a köteléket ami összeköt minket az univerzális tudattal és, hogy a szeparáltság látszatát keltse.

Kollektív szinten a feledékenységet fenntartja és megerősíti a szociális és kulturális atmoszféra. Legfőképpen az által, hogy tudatalatti fogyasztásra kondicionál és materialista felfogásra nevel. Itt van egy lista arról, hogy mi az amit elfelejtettünk, vagy inkább egy lista arról, hogy mi az amit nem szabad elfelejtenünk.

path2

Elfelejtettük a helyünket a természetben.

Az elmúlt pár száz évben leváltunk a természetről. Kihasználtuk, feldúltuk, elfogyasztottuk és megpróbáltuk irányítani a természetet, hogy kielégítsük mértéktelen kapzsiságunkat. Megpróbáltunk elszakadni a természetes élet körforgásától. Elfelejtettük, hogyan kell megérteni a természet ritmusát és ciklusait követni, értelmezni a Föld jeleit és nyelveit. Elfelejtettük, hogyan kövessük a természet útját, hogyan éljünk vele egyensúlyban.

Feledésbe merült az élettel és a kozmosszal

Azáltal, hogy leváltunk a természetről, elfelejtettük, hogy milyen mély a kapcsolatunk az Univerzummal és annak ciklusaival. Egyes törzsek a civilizáció szélén élnek megőrizték az ősi hagyományok által ezt a kapcsolatot, melyet tisztelettel és hódolattal ápolnak. Ellentétben ezzel mi létrehoztunk egy olyan hamis képet, melyik a szeparáltság látszatát keltette, amely végül is a kiegyensúlyozatlanság állapotába hajszolt minket. Elfelejtettük, hogy minden tudat mindennel összefügg és az egész egy gyönyörű koreográfiává fonódik össze.

Elfelejtettük mi a bölcsesség.

Elfelejtettük az ősi bölcsességet. A tudomány fejlődése által sokkal racionálisabbak lettünk, de ez azt eredményezte, hogy mindent ésszel érzékelünk, és már nem tudjuk milyen is az, amikor kitárjuk a szívünket. Feledésbe merültek azok az ősi bölcsességek is, amiket generációról generációra adtak át szülők a gyermekeknek amik olyan bölcs emberektől és tanítóktól származtak, akik még harmóniában éltek a természettel.

Feledésbe merült az utunk és az álmaink

Az által hogy a belső útról lekanyarodtunk, elfeledtük, hogy mennyire részesei vagyunk a világegyetemnek. Elfeledtük álmodni az életünket és ami még fontosabb, elfeledtünk felébredni ebben az álomban és felismerni, hogy annak részteremtői vagyunk. Elfelejtettük, hogy megvan az erőnk és a hatalmunk, hogy álmokat szőjünk, és az akarat erejével ezeket az álmokat valósággá váltani.

Elfeledtük a célunkat

A túl nagy zaj, a káosz, a sok figyelemelterelő dolog miatt az életben elfeledtük, hogy mi az amiért ide jöttünk.
Elfeledtük a célunkat. Elveszítettük az autentikusságra való törekvésünket, azt a belső szikrát amely a boldogság és önmegvalósítás felé terel. Elfelejtettük, hogy azért vagyunk itt, hogy spirituális lények vagyunk mely egy fizikai testben él valahol az Univerzumban.

Elfeledtük, hogy a szeretet minden

Talán ez az egyik legnagyobb rejtély amit csak néhány bölcs ismer fel és tart mindent átható igazságnak. Az igazság azonban mélyen ott lakozik mindannyiunkban, egy ponton ebben a létben tudtuk de elveszítettük valahogy. Elfelejtettük, hogy végeredményben minden energia és tudat kérdése és a szeretet az alapvető szövete minden létezőnek.

Elfelejtettünk megbocsátani

Abból, hogy elhitették velünk, hogy különbözünk másoktól és minden mástól az következett hogy elfelejtettük azt, hogy hogyan kell megbocsátani. A legmélyebb értelmében a megbocsátás nem más, mint önmagunk emlékeztetése arra, hogy összetartozunk és egyek vagyunk mindennel, és hogy nincs sem áldozat, sem elkövető. Egyszerűen csak együtt mozgunk egy dinamikus hálózatban amit életnek nevezünk.

Emlékeztesd magad arra minden nap: hogy szabad vagy.

Egy olyan világban születtünk cseperedtünk fel ahol a szabadság nem egyéb csak egy koncepció. Tele vagyunk félelemmel, téveszmékkel, hamis ideológiákkal, és materialista elvekkel, és kényszerítenek hogy betartsunk olyan szabályokat melyek kizárólag a kevesek érdekeit védik. Elfeledtük, hogy a változás szabad ágensei vagyunk. Szabad annak lenni akik vagyunk félelem és bűntudat nélkül.

Elfeledtük a valódi erőnket.

A félelem miatt elfeledtük, hogy valójában mekkora hatalommal rendelkezünk. Elfeledtük az akaratunk óriási erejét amivel a valóságunkat meg tudjuk változtatni. Alvajárókká lettünk és követjük a készre gyártott jeleket mint a robotok.

Elfeledtük a történelmi leckéket

Ha van valami amit a történelem taníthat az, hogy milyen hamar elfelejtjük a leckéket. Időről időre elkövetjük ugyanazokat a hibákat, ugyanazokat a mintázatokat követve. Nem vagyunk egyénenként okolhatók azért amit az emberiség tett a történelem során, de mint egyének felelősek vagyunk azért hogy emlékeztessük magunkat a múlt hibáira és leckéire és ezt bejuttassuk a kollektív tudatba.

Elfelejtettünk egyszerűek lenni

Az emberi élet egyre bonyolultabb és összetettebb. Magával ragad minket a több csillogása és taszít a kevesebb ereje. Elfeledtünk egyszerűek maradni és az egyszerűség értelmét sem ismerjük már. Az élet egyszerű, tényleg. Az egyszerűség azt jelenti, hogy kidobod mindazt a szemetet és nélkülözhető dolgot amely eltakarja előlünk azt, hogy mi a célunk és a leckéket melyekre emlékeznünk kellene.

 

Szerző: SzabadonÉbredők